Babák Z
Elérkezett a szalagavatók ideje. Az idén a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium kezdte az ünnepségek sorát. Szombaton délután az Alkotmány utcai csarnok lelátója és nézőtere megtelt a végzősök családtagjaival, barátaival.
– Fontos állomáshoz érkeztetek, a szalagtűzéshez, ami valaminek a vége és valaminek a kezdete – mondta Babák Mihály polgármester szombaton, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium szalagavató ünnepségén köszöntőjében.
– A Vajda Péter Gimnázium visszatért a gyökereihez, úgy, ahogy 200 évvel ezelőtt az alapítói eltökélték, hogy tudós embereket kell nevelni Szarvason. A tudományokhoz értő, nyelveket, tudományokat művelő fiatalokat, s megnyitják előttük a lehetőséget, hogy professzorok, tanárok, orvosok, jogászok, irodalmárok lehessenek. Szép ez a múlt. Igen, visszatértünk a gyökerekhez, én úgy gondolom, hogy előttetek áll a lehetőség, hogy akár megmásszatok a Himaláját. Akármik lehettek, ha tanultok és szorgalmasak vagytok. Boldogsággal tölt el az, hogy az itt megjelent végzős hallgatók, ebben az útban önökkel, a tantestületet, az új Vajda Péter, a megújult Vajda Péter Gimnázium megalapításában részt vettek. Visszatértünk a gyökereinkhez. Megújulva, de mindazt, amit Vajda Péter és Szarvas Város gimnáziumának elmúlt időszakban levő tanárai megálmodtak a középfokú oktatásról, azt most megvalósítottuk – együtt. Adja a Jóisten, hogy sikeresen vihessük tovább, régi fényében – és kérlek benneteket, ti is segítsetek ebben – régi fényében tündököljön a szarvasi evangélikus Vajda Péter Gimnázium, mondta polgármesterünk mielőtt átadta a szót az iskola igazgatóasszonyának.
– Vegyes érzelmek kavarognak valamennyiünkben, jelentette ki Kitajkáné Szántai Mária. – Ti, kedves végzős diákok, valószínűleg örültök, hogy hamarosan valami új kezdődik életetekben, önállóbbak lehettek, kitárul előttetek a világ – mondta. Reményét fejezte ki, hogy a szalagavató terhétől, feszültségétől megszabadulva új energiával kezdenek bele a tanulásnak, mert még annyi mindent szeretnének megtanítani nekik. Varga Gyöngyi Remény s ég című könyvéből választott idézettel fejezte be köszöntőjét.
A szalagtűzés megható pillanatai előtt Sadie Mulholland énekelt, Mravik Zsuzsi verset mondott, valamint az iskola énekkara adott elő. Olasz Imre és testvérei, Éva és István harmonikán játszottak, Dombi Bettina Sebők László zongoráztak, Farkas Boglárka párjával standard és latin táncokat adtak elő. Az osztályok nevében, Roszik Fanni, Borbély Flóra és Harmati Kinga búcsúzott. A keringő és az osztályok programja nagy sikert arattak. Egyedül a közös ének után a lufik nem akartak elszállni, ami talán a diákok kötődését is jelezték iskolájukhoz.
