Soha ilyen gyorsan nem fiatalodott meg Szarvas Város Barátinak Köre. Az átlagéletkor egész biztosan 15-20 körül mozgott december 4-én, ha figyelembe vesszük azt, hogy legalább egy óvodás csoportnyi gyerkőc zsongta be Civil Ház helyiségeit.
A legutóbbi klubest kétség kívül belopta magát a legvidámabb programok sorába, hiszen kicsik és nagyok együtt mulathattak, mindössze néhány egyszerű hozzávaló segítségével. A jó hangulat receptje ugyanis mindössze egy összetartó társaság, egy meghívott verselő és néhány finom falat volt, a csipetnyi fűszert pedig az a nagyszakállú jelentette, aki hosszas várakozás után lepte meg a csemetéket minden jóval.
– A legkedvesebb ünnepünk mindenképp ez, mivel ilyenkor egy kicsit felfrissül a csapatunk. A kommunikációs eszközünk az e-mail, aminek a hatására most jöttek el a legtöbben. Ebben látom a baráti kör folytatását, vagyis azok a szülők és gyerekek, akik itt vannak, reméljük, előbb-utóbb kedvet kapnak a közösségi életre, ápolják tovább a hagyományainkat is – mondja reményteljesen Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna elnök.
A teremben eközben egyre több gyerek fedezte fel a kivetítőt, és árnyjátékot játszva kerestek alternatív funkciót a berendezésnek. Az eredeti elképzelés szerint Péter Erika, Príma-díjas író, költő kapott itt helyet, aki ünnepre hangoló versekkel, ahogy ő nevezi, gyerekzetekkel készült fiatal hallgatósága számára.
– Rá kellett jönnöm egy idő után, hogy kényszerpályára jutottam – mesél a műsor után egy nyugodt sarokba húzódva a pályakeresés nehézségeiről. Az életem egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy reálgimnáziumban tanultam, így minden erőmet arra kellett fordítanom, hogy ne bukjak meg. Ezért csak jóval később, óvónőként kezdtem el verseket írogatni, de még akkor sem gondoltam, hogy ezeknek irodalmi értékük lehet. Sajnos ezek már régen elvesztek, pedig most már kíváncsi lennék, milyenek voltak.
A szerzőnek eddig 13 kötete jelent meg, a legutóbbi egy önéletrajzi ihletésű regény, Elpattant zongorahúr címmel. Ebben őszintén vall egyebek mellett gyermekkora megpróbáltatásairól, betegségeiről és élete legnagyobb tragédiájáról, fia elvesztéséről. A szarvasi származású költő üzenete ennek ellenére tele van hittel: ne csak a rosszat lássuk az életben, a szeretet nem kerül semmibe.
A műsor után betoppant a télapó is, bár mintha a ráncai az elmúlt évhez képest némileg megfogyatkoztak volna. Természetesen pontos listával felvértezte érkezett, ami tartalmazta a teremben kuporgó gyerekek névsorát. Ajándékként jó szokásához híven mesebeli piros almát, adventi naptárat és egy szaloncukrot varázsolt elő a puttonyából.
Az apróságok kedvence mosolyogva távozott, talán részben azért, mert nemcsak a zsákja ürült ki, hanem gyors fejszámolást követően kiderült az is, hogy húsz gyerekből csupán kettőnek görbült pityergésre a szája, ami lássuk be, nagyon jó aránynak számít.
