Emberi léptékű, a Történelmi Magyarország emlékezetét funkcionálisan tökéletesen kiszolgáló tervvel álltak elő az önkormányzat képviselői tegnap este a Szarvasi Járási Hivatal körtermében tartott lakossági fórumon. Mindenki grandiózusabb dologra számított, több cementre, kevesebb maradó zöldterületre, de a fórum elején tapintható feszültség hamar elszivárgott.
A Trianon előtti ország emlékezete Szarvason különösen erős, aminek örök elevenen tartója az, hogy két mérési módszer összevetése után Szarvas területére esett a Történelmi Magyarország középpontja. A Newjság másodlagos címével: “Hírek Magyarország közepéről” is erre szeretnénk utalni.
Az első tervet néhai ifj. Oláh Miklós testnevelőtanár alkotta meg még 1936-ban. Ő egy magyaros jellegű, 30 méter magas kilátót álmodott oda. Sajnos ez – az eredeti elképzelés – nem valósult meg, de 1939-ben megbízták Bruncsák Jánost, Szarvas akkori egyik legnevesebb építész-vállalkozóját, hogy a most is látható szélmalmot húzza fel.
Elsőként Lukácsi László építész-tervező, Szarvas főépítésze mutatta be a Történelmi Magyarország közepére tervezett építési programot.
– Meg kell újítani a toronynak az építési tervét és egy új kiállítócsarnokot készíteni! A program többrétű. Ezen a területen többféle fejlesztés fog megvalósulni, ha a források is meglesznek hozzá, és továbbra is indokolt lenne az Arborétummal való kapcsolat megteremtése. Ennek megfelelően mindenki ismeri ezt a területet, Magyarország közepe, ennek megfelelően továbbra is tervben van egy átkötőhíd építése az Arborétum felé. Tervbe van véve a területnek a kertészeti megújítása, de úgy, hogy a terület jellege az a fajta őshonos növényzet itt megmaradhasson. Tervbe van véve egy parkoló építése a gát másik oldalán, a Móra Ferenc utcán annak jobb és bal oldalán, illetve tervbe van véve az emlékmű felújítása, az emlékmű köré és fölé egy kilátótorony építése és a térszint alatt egy kiállítóterem építése, ahol aktuális, a területtel ill. a Körösök vidékével kapcsolatos kiállításokat, ill. több nagyméretű festmény körkép jellegű kiállítását lehet megoldani.
Valószínűleg mindenki több cement elhasználásával járó, grandiózusabb vízióra készült, mert a visszafogott terv érezhetően meglepte a teremben ülőket. A reakciók egyáltalán nem voltak elutasítóak.
Demeter István hajóskapitány javasolta, hogy kilátó Kecskemét mintájára egy nullkilométerkőként is funkcionálhatna, ami a Történelmi Magyarország városainak a távolságát mutatná. Az ötlet nagy sikert aratott. Ahogy a város képviselői mondták, nem ütik egymást az elképzeléssel.
Váradiné Kintzly Ágnes, a városszépítők részéről reményét fejezte ki a megvalósulással kapcsolatban. Gajdos Attila vitatkozott azzal a gondolatával, hogy mások (az utódállamok) érzékenységével foglalkoznunk kellene azáltal, hogy a zászlaikat ki kellene tenni, mert mint mondta, ők sem foglalkoztak a mi érzékenységünkkel. Ezzel szemben a 64 vármegye zászlait ki kell tűzni.
Szenes János, a Történelmi Emlékút Közalapítvány elnöke először látta a tervet, de mint mondta, ha behunyta volna a szemét, és maga elé képzelte volna azt a koncepciót, ami 80 éves lesz jövőre, ezt látta volna maga előtt. Szenes János figyelmeztetett arra, hogy közeledünk Trianon 100. évfordulójához.
– Nem a nacionalizmus jegyében, vagy ha úgy tetszik, a nacionalizmus jegyében nekünk, szarvasiaknak, kutya kötelességünk megőrizni, nem öt évre, 100 évre az 1920-ban meghozott képviselő-testületi határozatot, amelynek a szellemisége azt fogalmazza meg, hogy amíg egyetlen egy szarvasi ember él a városban és környékén, tovább kell adni az unokáinknak, gyermekeinknek és dédunokáinknak és mindenkinek, azt a gondolatot, hogy Szarvas – ők még nem úgy fogalmaztak, mert miért mondták volna, hogy történelmi, hiszen Magyarországtól Magyarországot vették el abban a pillanatban, hogy Szarvas Magyarország közepe.
Szuhaj György művésztanár, aki a merészséget hiányolta a bemutatottakból felvetette, hogy több tervet is érdemes lenne megvizsgálni egy-egy ilyen nagyobb projekt beindításakor. Szerinte még a tervezés korai szakaszában egy politikusokból, szakemberekből, képzőművészekből és civilekből álló grémium ülhetnene össze, hogy megvitassák az elképzeléseket.
Egy, a területtől két telekre lakó felvetette, hogy őt zavarná a kilátó és a megnövekedett forgalom és kíváncsi lenne, hogy mit mondanak a szomszédai.
Ki ne maradjon: a Körös két partját egy híd kötné össze. Ez 73 méter hosszú és 1,8 méter hasznos belméretű lenne. Két vasbeton pilléren nyugodna, míg a szerkezet vörösfenyőből készülni. Az emlékmű ellensúlyozására a híd Arborétum felőli pilonja a kilátót stilizálná.
Az még további egyeztetéssel jár, hogy minden részről lenne-e igény arra, hogy az Arborétummal legyen-e egy közvetlen kapcsolat a látogatók számára.
