A Luca napról mindenkinek a boszorkányságok jutnak eszébe. Ezt a vélekedést szombaton a Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai is megfejelték, ugyanis boszikra emlékeztető ruhában fogadták a családi délutánra betérőket. Természetesen ezúttal csak jó boszorkányokról lehetett szó, mert mindvégig segítkeztek, hogy a családok megtalálják a kedvükre való elfoglaltságot.
– Mindig próbálunk megújulni, és nem ugyanazokat a tevékenységeket visszahozni évről évre – számol be a programkínálatról Horváth Mariann múzeumpedagógus. Igaz, már elővesszük a régieket is, mert időközben kiöregedtek azok az gyerekek, akik az első, 2009-ben tartott Luca-napon nálunk jártak. Kézműves foglalkozást és óriás társasjátékot persze mindig kapcsolunk a naphoz, ez utóbbi kétség kívül a legnépszerűbb.
Érkezésünkkor még csak Uhjár Mátyásné, avagy ahogy a környéken mindenki ismeri, „Mézes Margó” pakolta ki a portékáit, köztük 300 illatos mézeskalácsot. A gondos sorokban rendezett karácsonyi édességek befejezetlenül várakoztak a vállalkozó kedvű fiatalságra, hogy tetejükre cukormáz díszítés kerüljön.
– Advent időszakában valóban nagyüzem van, de én ezt az egész évről elmondhatom. Névnap, szülinap, ballagás és a különböző rendezvények érik egymást, és még ha olykor fáj a kezem, akkor sem mondhatok ilyenkor nemet. Többféle formájú mézeskalácsot hoztam, szándékosan a nagyobbakból. Egyrészt, mert ezekkel könnyebb dolgozni, másrészt pedig, mert nagyobbat lehet harapni beléjük. És végül is ez a cél – mondja kuncogva a gyerekek nagy rohama előtt.
A készülődés csendjét 15 órakor, a rendezvény meghirdetett kezdési időpontjában hirtelen az érkezők zsivaja váltotta fel. Az anyukák többsége gyorsan elfoglalta helyét az asztaloknál, és csemetéjükkel együtt hangolódott az ünnepekre. A fekete papírboszorkányok mellett ugyanis készíthettek üdvözlőlapokat és karácsonyfadíszeket is, néhány méterrel arrébb pedig a Luca-búza ültetésbe és a kalendárium készítésbe merülhettek el az apróságok.
– Azt hallottam, hogy régen, mikor jöttek haza az éjféli miséről, hagymát szórtak maguk után, hogy nehogy elkapja őket Luca – idézi fel a kilenc éves Anna legmaradandóbb tudásmorzsáit Lucával kapcsolatosan, majd siet vissza ahhoz a játékhoz, ahol sajátos módon csípheti nyakon a gonosz lelket. Karikákkal kell ugyanis eltalálni a kihelyezett papír boszorkánysüvegeket, és a sikerélmény kitartó gyakorlás után egész biztosan nem maradt el.
A múzeum dolgozói leleményes módon azt is elérték, hogy a gyerkőcök minden állomáson megforduljanak. A módszer egyszerű: beléptükkor mindenki egy gyűjtőcédulát akaszthatott a nyakába, és amennyiben valamennyi feladatot teljesítette, távozáskor egy meglepetést kapott. S bár a mi nem hajtottuk végre a „küldetést”, az ajándékot meglestük: egy kávékapszulából készült, ötletes karácsonyfadísz volt az, ami még a küszöbön álló ünnepekkor is emlékeztet a délutánra.
