Menu
in ,

Szarvasi lehet az év embere: Harencsár László

Harencsár László

Harencsár László

A Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu idén is keresi az év emberét. A verseny a megszokott forgatókönyv alapján zajlik: a 2015-ben hét emberének választott 50 jelöltre lehet voksolni, akik munkásságukkal gyarapították a megye értékeit. Közöttük két szarvasi is felbukkan: az egyikük Harencsár László mesemondó, akik rádiójátékával, hangoskönyvével és a főként apró lényekről szóló meséivel sokak szívébe belopta magát.

– A jelölés apropója a Békéscsabai Irodalmi Esték volt, amely szinte napra pontosan kereken egy éve történt. Hogyan került sor a meghívásra?

– Két éve ismerkedtem meg Tomanek Gáborral, aki beajánlott a rendezvényre. Megkerestek, és rövid időn belül helyet is kaptam a programban. Az est két részből állt, az egyik felében az én írásaimat tolmácsolták. Ezt követően felpörögtek az események. Elsőként a Békés Megyei Katasztrófavédelem sajtómunkatársa keresett fel, és készített velem egy interjút, majd a Békés Megyei Hírlap újságírója, Csete Ilona hívott fel azzal, hogy jelölhet-e engem a hét emberének. Nem tiltakoztam, így kerültem a leendő esélyesek közé.

– Hetedik éve járja az országot, a környező óvodáktól, iskoláktól kezdve a távoli városokig, irodalmi estekig. Hogy érzi, mennyire sikerült már megismertetni a közönséggel a műveit?

– A legfontosabb az, hogy gyerekek között vagyok. Az eltelt évek során már nem nagyon van olyan intézmény a környéken, ahol ne fordultam volna meg. Bejártam az országot, talán csak Kelet-Magyarország maradt ki, de remélem, már az sem sokáig. A felnőtt meséimet is egyre gyakrabban mondhatom el, és szerencsére sok pozitív visszajelzés érkezik személyesen is, és olyan elismert színészektől, akikkel korábban együtt dolgozhattam. Igyekeztem sokat adni a hallgatóságnak, de az egészen biztos, hogy én többet kaptam tőlük.

– 2015-ben három kötete is megjelent: A mese és valóság, az Egy híján húsz és a Gyöngyös. Hogy lett ez a könyv éve?

– Ez egy kicsit csalóka, mert egyébként nem vagyok ennyire termékeny. Az anyagok már megvoltak, csak össze kellett őket rendezni. Először országos kiadókkal próbálkoztam, de az nem jött össze, egy idő után elegem lett. Elhatároztam, még ha magánúton is, és korlátozott példányszámban, de ki fogom adni ezeket az írásokat. Úgy gondolom, hogy minden író álma, hogy szeretné a kezébe fogni a saját könyvét. Nekem sikerült.

– Ennyi írás után talán már kijelenthetjük azt, hogy alakulóban egyfajta „harencsáros” stílus, amely minden történetet átitat. Mik ennek a legfontosabb jegyei?

– Érdekes, mert eleinte még sok műfajba belekóstoltam. Írtam verset, novellát, voltak abszurd és szatirikus jellegű alkotásaim is. Már egykor a tűzoltóságon is próbálgattam a szárnyaimat. Emlékszem, az egyik szösszenetemet bevittem a kollégámnak, aki azt mondta, hogy ha nem tudta volna, hogy én írtam, akkor is ráismert volna. Ez a stílus megmaradt. Olyan, mintha egy film peregne az olvasó szeme előtt. Szinte látja maga előtt a szereplőket, de külső jegyekkel ő ruházza fel őket. Az is sejthető, hogy a végén lesz egy fordulat, ami nem tragédia vagy óriási katarzis, de mindig egy érdekes csavar, ami ugyancsak rám jellemző.

– Az írásait olvasva pedig mindemellett úgy éreztem, hogy azokra a hétköznapi csodákra is igyekszik felhívni a figyelmet, amelyek mellett sokszor elsiklunk. Igaz ez?

– Pásztor Erzsi írta nemrég az egyik könyvem ajánlójához, hogy olyanok a szereplőim, mintha bármelyikünk rokona, ismerőse vagy szomszédja lehetne. Minden felnőtteknek szóló mesének valóságalapja van, vagyis mindenki talál benne olyan részletet, amelyből valamelyest magára ismerhet, vagy a múltjának emlékeit idézheti vissza. Emiatt úgy tűnik, ő maga is benne van a történetben. Emellett az írásaimban soha nem akarom elvenni az emberek életbe hitét. Igaz, olykor belekerül némi keserűség, de végül arra jöhetünk rá, hogy a világ nem is olyan rossz, mint gondoltuk. Ráadásul olyan, sokszor elcsépeltnek tűnő értékek révén, mint a szeretet, tisztesség, barátság vagy a család. Csupán szeretném az olvasót elgondolkoztatni, hogy talán nem is kell több a boldogsághoz.

Szavazni kétféleképp lehet. Kivághatják a Békés Megyei Hírlapból a jelölt képét, felragasszák egy levelezőlapra, és postázzák a következő címre: 5600 Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. vagy voksolhatnak a Beol.hu Facebook oldalán keresztül is, ahol minden like egy-egy szavazatot ér. Szavazni egészen január 20-áig lehet.

Leave a Reply

Exit mobile version