Csicskasorból, utcáról, ólakból vagy megtűrt vendégként, jóakarók otthonából érkeztek azok az emberek, akiknek november 1-je óta nincs miért szégyenkezniük. A Szent László utca 25. szám alatt megnyílt támogatott lakhatás révén fedél került a fejük felé, ami mosási, főzési és tisztálkodási lehetőséggel kapcsolódik össze.
Az itt élőkben több dolog közös: mindannyian hányattatott életúton mentek keresztül, alkohol és egyéb szenvedélybetegségekkel küzdenek. Az Ótemplomi Szeretetszolgálat révén azonban most mindannyian kaptak egy újabb esélyt, és mellé meg kell hozniuk a döntést, hogy élnek-e vele.
– Jelenleg 11 fő lakik nálunk. Szarvasi illetőségű ellátottakat keresünk, akik rendelkeznek 30 napnál nem régebbi tüdővizsgálati eredménnyel. Minimális jövedelemigazolás is szükséges, mivel az ellátás nem teljesen ingyenes. Napi 300 Ft-ba kerül, amelyhez ha az ellátott szeretne meleg ételt, további 390 Ft-ot kell fizetnie. Vagyis alig több mint 20 ezer Ft-ért havonta fűtött lakásban élhet, és ellátást is kap – részletezi a bekerülési feltételeket Galó Tamás.
A szenvedélybeteg ellátás vezetője hozzátette, sajnos számolni kell bizonyos fluktuációval is. Volt, aki betegsége miatt nem tudta betartani az alapvető normákat, de az is előfordult, hogy az érintett egyszerűen nem tudott elszakadni a régi életétől, és néhány náluk töltött nap után többé színét sem látták.
Bujdosó János hálás a sorsnak, amiért újrakezdhette az életét. A nyugdíjas férfi az elmúlt két hónapban szemmel látható javuláson ment keresztül. A vércukorszintje stabil, kedélyállapota sokat javult, a rendszeres mozgásnak köszönhetően pedig jó néhány kilótól is megszabadult.
– Feleségem 2011-ben öngyilkos lett, és egyszerre összeomlott körülöttem minden – kezd bele élete mélyrepülésének igaz történetébe. Elvesztettem a családom, eldorbézoltam a vagyont. Olyan emberekhez kerültem, akik elvették tőlem nyugdíjamat, irataimat, némi ételért, cigiért, italért és szállásért cserébe napi 14-15 órát dolgoztattak. Végül már az is eszembe jutott, hogy beveszek egy csomó rivotrilt, és kifekszek a csabacsűdi vonat elé, megyek a feleségem után.
A sors azonban október végén elvezérelte a szeretetszolgálathoz, ahonnan a szenvedélybeteg klubhoz irányították. A megnyitót követő első éjszakát már itt töltötte, azóta pedig megtalálta a közösségben is a helyét. Két társával közösen – vagy ahogyan magukat hívják, a Trióval – minden nap főzőcskéznek, de a legnagyobb örömet Gina nevű németjuhász kutyája jelenti, akiről a sáros mancslenyomatok árán sem mulaszt el gondoskodni.
– Nagyon sok mindent bánok. Keményen ittam, és az asszonyt idegileg tönkretettem. Egyszer kiszámoltuk, hogy a 38 évi házasságunkból megszakításokkal kb. 10 évig voltam józan. Van két fiam, Pisti és Zoli, akiket nagyon elhanyagoltam. Időközben született két lányunokám is, de a gyerekeim nem akarják tartani velem a kapcsolatot. Pedig semmit sem szeretnék jobban, mint azt, hogy újra szóba álljanak velem – mondja megtört hangon.
A szándékot egy meglehetősen szokatlan lista is megerősíti. A dolgozók ugyanis minden nap feljegyzik, kivel találkoznak ittasan, esetleg kezelhetetlen állapotban. A János melletti oszlop egyelőre üres, és szeretné, hogy ez így is maradjon.
– Csak azon lehet segíteni, aki akar magán segíteni. Ha valaki meg akarja oldani a helyzetét, akkor abban az egész szarvasi szociális rendszer partner lehet. A nehezebb eset az, ha mástól várják a segítséget, avagy ahogy mondani szokták, a sült galambot. Ez esetben legalább illene ásítani – vázolja a szenvedélyellátás vezetője az ellátottak előtt álló két utat.
János ígéri, nem okoz csalódást. Sem magának, sem a családjának. És miközben sorstársaival közösen a pulykafasírtból és rizsből álló ebédhez készülődik, lélekben már saját lakásról és egy olyan jövőről sző álmokat, amelyben bűnbánata végül meghallgatásra talál.
