Sok humorral, zenével és egy csipetnyi társadalomkritikával megspékelt darabbal mutatkozott be a Prešporské divadlo (pozsonyi színház) a Cervinus Teátrum színpadán. A társulatot már visszatérő vendégként ismerheti a közönség, hiszen tavaly a Konkurz című, ugyancsak saját szerzeményű darabjukat vitték színre, ezúttal pedig az Okteto Pána Gézu (Géza úr oktettje) című zenés vígjátékot mutatták be.
– A két színház általam került kapcsolatba, mivel egyszerre jártunk színművészetire a darab főszereplőjével, Judita Hansmannal. Azóta ismerjük egymást, és amikor el kezdtük próbálni a Holle anyót, kerestünk egy olyan színésznőt, aki megfelelő lenne a gonosz mostoha szerepére. Így jutott eszünkbe Judita, akit már ekkor szívébe zárt a szarvasi közönség. Közben kiderült, hogy ő is nagy színházcsinálóvá vált, és számos darabbal vannak jelen a pozsonyi színházi palettán. Olyan izgalmas színházat alkottak, ahol nem a szó a domináns, hanem mellette a zene, a pantomin is jelen van, ill. társadalomkritikus hangnemen keresztül görbe tükröt mutatnak a jelen kor problémáira – ismerteti az előzményeket Dózsa Zsuzsa, művészeti igazgató.
Az előadás egyben a szlovák kultúra népszerűsítését is nyíltan felvállalta, mégpedig számos átdolgozott szlovák népdal formájában. A legismertebb dalok raggaes, swinges, bluesos, sőt, tangós, szambás és hard rockos verzióban csendültek fel, különleges hangzás-és érzésvilágot kölcsönözve ezzel az eredeti szerzeményeknek.
– Ezek a darabok úgy születnek, hogy hosszú éjszakákat beszélgetünk a bennünket kínzó témákról. Elsősorban a szlovák társadalmat érintő problémákról van szó, de Európa bármely részén jelentéstartalommal bírnak. Ezek az előadások elsősorban azt beszélik el, hogy azok az emberek, akik jelen pillanatban hatalommal rendelkeznek, elfelejtettek embernek maradni, ezzel együtt azt is, hogy honnan indultak – magyarázza a főszereplő a produkcióikat átitató mondanivalót.
Hozzátette, az előadásokban használt bibliai szövegek is ezt a célt erősítik. A jelenlegi legfőbb döntéshozók ugyanis azt is hajalmosak figyelmen kívül hagyni, hogy nem ők állnak minden és mindenki felett. Ez azonban azt is magával vonja, hogy ekkora magasságból lehet a legnagyobbat zuhanni.
– Azt mondják rólunk, hogy politikai színház vagyunk. Én akkor felteszem a kérdést, mi értelme lenne másféle színházat csinálni, hiszen azokat a témákat kell feldolgozni, ami a társadalmat érinti és érdekli. A színháznak és a közönségnek egymásra kell találnia, és ezt leginkább a napi aktualitásokon keresztül teheti meg – vallja Judita Hansman.
Azt, hogy van-e gyakorlati eredménye a hatalmat célkeresztbe állító, szókimondó színháznak, többek között a szlovák választások függvényének tartja. (Tény, hogy a kormányzó párt a felméréseket alulmúló, 2002 óta a legrosszabb választási eredménnyel nyert, és elveszítette többségét is. Várhatóan pedig hosszas egyezkedésekre és legalább két koalíciós partnerre lesz szüksége a kormányalakításhoz – szerk.)
Aki pedig látta a darabot, a groteszk és harsány figurákat figyelve valóban a nyelvi ismeretek hiányában is sok mindent leszűrhetett, egyúttal talán azt is, hogy érdemes lenne beiratkozni egy szlovák kezdő tanfolyamra.
