Szemerédi Bernadett és Nádházy Péter vezetésével a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az idei március 15-i ünnepi megemlékezés. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbanásának 168. évfordulóját a GYSZC Székely Mihály Szakképző Iskolájának színjátszói és énekkara tették emlékezetessé. Műsorukban egy vidékről a fűvárosba gyalogló és a forradalmi események középpontjába csöppenő apa és fia történetén keresztül vezették be a nézőket a márciusi eseményekbe, amit ma a szerbiai Adán is előadnak.
– A polgári értelemben vett magyar nemzet megszületése 48-hoz köthető. Ez a színhármas először akkor vált az ország hivatalos jelképévé, mely leginkább kifejezi magyarságunkat, hiszen a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt testesíti meg – nyitotta meg az ünnep protokolláris részét Szigeti Anett, majd a színpadra hívta polgármesterünket, Babák Mihályt.
– Én úgy gondolom, hogy 1848 tanulsága, üzenete, tanítása hosszú évek óta a magyarság büszkesége. Igen, március idusán mindig összegyűlünk és emlékezünk a bátrakra, a bátorság tanítására. fontos dolog az életünkben, hogyha lehetőség nyílik, akkor cselekedjünk. Cselekedjünk a népért, a hazáért, a nemzetért, magunkárt és mindenkiért. fontos eszméket mertek annak idején elmondani nekünk március idusán a magyarok, Budapesten és üzenték nekünk azt, hogy semmi sem fontosabb, mint a béke, a szabadság és az egyetértés. Máig élő gondolatok. Mindig szükségünk van békére, szabadságra és egyetértésre – mondta városunk első embere. – Igen, gazdag örökségünk van. Csodálatos emberek élnek e földön, e hazában, itt a, a Kárpát-medencében, és mi mindig töretlen gerinccel magyarok vagyunk. Magyarok, akik imádják, szeretik a szabadságot, és sosem valósult meg még tökéletesen. Minden nap és mindig tenni kell érte.
Ünnepi beszédet Dankó Béla országgyűlési képviselő mondott. Emlékezett a 168 éve történt eseményekre, kiváltó okaira, de ebben párhuzamot is vont ezeréves keresztény államiságunk és hányattatásaink, valamint a keresztény Európát ma fenyegető válság között.
Az ünnepi műsort Szemerédi Bernadett és Nádházy Péter zárta. Előadásukkal a Petőfi elvesztésébe beletörődni nem tudó Szendrei Júlia vívódásába engedtek bepillantást a nézőknek.
Az ünnepi megemlékezés koszorúzással fejeződött be.
