A készülődés maradt, a locsolkodás eltűnőben – ez a nem éppen reprezentatív következtetés volt levonható a Tessedik Sámuel Múzuem legutóbbi családi napjából. Az intézmény minden évben megadja a módját a húsvéti ráhangolódásnak, az ünnep valamennyi kötelező kellékét felhasználva. Március 19-én elsősorban kézzel barkácsolt apróságok kerültek előtérbe, amit játékkal és némi hasznos információval egészítettek ki.
– Díszítettem már tojást, kipróbáltam az óriás társast, csináltam bárányt és szalvétatartó nyuszit is – sorolja Zsombi a szorgos munkával töltött délután gyümölcseit. Húsvétkor pedig készülök locsolkodni, elmegyek a rokonokhoz és az ismerős lányokhoz is.
Ezt alátámasztva elszavalta a biztos befutónak számító Zöld erdőben kezdetű versikét is, amit később négy éves kisöccse, Nándi is lelkesen megismételt.
Az egyik sarokban a rendezvény állandó meghívott vendége, Uhljár Mátyásné szorgoskodott. Mindenki mézes Margója a hagyományos tojásfestés világát csempészte be a tevékenységek közé, irókát is viaszt is mellékelve hozzá.
– Én azt látom, hogy vannak olyan tájegységek, ahol nagyobb hordereje van a locsolkodásnak, ne adj Isten, még vízzel is locsolkodnak. A mi környékünkön inkább csak a szűk családra korlátozódik, és ott is legtöbbször viszonzásként csokitojás jár. Vagyis változnak az idők, de épp azért csinálom ezeket a kézműves foglalkozásokat, hogy lássák, így is lehet a húsvétot ünnepelni. Azokra a tojásokra, amik itt készülnek, biztosan büszkén tekintenek majd kis gazdáik – elmélkedett Margóka, miközben újra és újra hátrasandított az asztalra, nehogy valakinek baja essen a nem éppen veszélytelen elfoglaltság közepette.
A középen elhelyezett társasjáték ismét vonzotta a gyermekeket, tarisznyával a nyakukban sokan vágtak neki a kérdésekkel szegélyezett kalandnak. Az egyik kedvenc mezőnek egy kereplőt rejtő bizonyult, amit kisebb-nagyobb sikerrel meg is szólaltattak a gyerekek.
A kézműves kuckókban nyuszis ajtódísz, szalvétatartó, tojástartó bárány, ajtódísz bárányka és műanyagkanalas nyuszi és tyúk is készülhetett, amiket a gyerekek és szüleik egyaránt lelkesen próbáltak ki. Aki pedig valami egészen másra vágyott, felüdülésként játszatott egy nosztalgiapartit magyar kártyával vagy a hagyományos fadominóval.
– Szomorúan tapasztaljuk néha, hogy a fiúk nem tudnak locsolóverset mondani, ezért ki is készítettünk egy adagnyi versválogatást, kinyomtattuk, egyfajta mankóként pedig vihetnek is belőle a látogatók – osztja meg észrevételeit Tóth Lilla, az intézmény munkatársa.
Hogy aztán a lurkók később élesben is alkalmazzák-e a megszerzett tudást, nem tudni, az azonban borítékolható volt, hogy a résztvevők ünnepi kellékekkel megrakodva és húsvéti hangulatban távoztak.
