Babák Z
1742. április 20-án született Tessedik Sámuel. 1767-től Szarvason szolgált lelkészként, oktatóként. 1820. december 27-én Szarvason halt meg. 60 évnyi munkája meghatározta és mind a mai napig meghatározza a város mindennapjait. Halála napján 17 óra 42-től 18 óra 20-ig az Evangélikus Ótemplomban, ill. a főiskola előtti szobránál emlékezünk rá, de születése napja sem marad észrevétlen.
Ahogy a korábbi évek során, az idén is előrukkolt figyelemfelhívó akciójával Szuhaj György művész-tanár, vagy ahogy munkakörét jellemzi, vizuál-pedagógiai közalkalmazott. Korábban írtunk már arról, hogy a városban történt változások folytán Tessedik Sámuel egyik szeme sír, a másik nevet. Most mindkettő sír. Állandó installációja mellé Szuhaj György két oldalról elhelyezett egy-egy fotót a Tessedik tanyájáról. Az egyiken, egy tavaly készült képen az épület megroggyant oszlopa, a másikon, egy napokban exponálton mai homlokzata látható, előtere tele bálákkal. Valószínűleg Tessedik nem kifogásolná az épület ilyetén gazdasági hasznosítását, de örököseinek, nekünk, fenntartójának, bárki legyen is az, viszont meg kellene nyugtatni lelkiismeretünket, hogy ez így rendben van.
Az alkotó, Szuhaj György “szeretné a felújított Tessedik-tanyát is egyszer a szobor elé tenni, hogy Tessedik láthassa a múltból visszatekintve láthassa, hogy az utókor hogyan becsüli meg a szellemi és a tárgyi örökségét”.
– Üljünk le és lapozgassuk végig Tessedik életművét, hogy mit is írt, és gondolkodjunk el rajta – mondta. – Olyan szeretettel gondoljunk ezen a napon városunkra, ahogyan Tessedik is gondolt annak idején a településére.
Tessedik az egész életét tette fel Szarvasra. Mi is áldozzunk legalább egy napot az évből arra, hogy ápoljuk azt, amit ránk hagyott, legyen az frekventált helyen, de a mai szem számára bármennyire láthatatlanon is!
