Május 1-e a munka ünnepe, de azt kevesebben tudják, hogy a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja is egyben. Mindig is elgondolkodtatott, hogy miért ünnepeljük a munkát munkaszünettel, de így már kicsit érthetőbb. Sűrűbben meg tudnánk ünnepelni. Sokkal sűrűbben.
A jeles nap ebben az évben sajnálatos módon vasárnapra esett, ráadásul ballagásokkal és anyák napjával osztozott a hétvégén. Ahogy arra egy más demokráciában nevelkedett ismerősöm felhívta a figyelmemet, elgondolkodtató, hogy ha egy karácsonyi ünnepnap és a hozzá közel eső hétvége közé ékelődő munkanapot le kell dolgozni, akkor a hétvégére eső munkaszüneti napokat miért nem kapjuk meg szabadnapként? De hát a politikusokat sohasem a logikus gondolkodásuk miatt szerettük.
Régebben már az ünnepet megelőző estén is sátrak sorában várták volna az árusok a lazítani vágyókat, addig most csak az alapélelmiszereket, pl. sört árusítók települtek és nyitottak ki. Szükség is volt rájuk, mert az első fellépő, a műfajokat egyesítő Kasza Tibi poénjainak értéséhez itt, faluhelyen, szükséges egy kis oldószer. Műsora speciális elegye volt a koncertnek és a stand-upnak. Eg jótanács: soha ne álljunk Kasza Tibi koncertjén az első sorba!
Őt Takács Nikolasz követte, aki magával hozta a hangját is. A vasárnap a jól bevált recept szerint, de zenés reggeli ébresztő nélkül kezdődött. A szokásos gyerekműsorok és a szarvasi táncegyüttesek fellépése között Szalonna és zenekara kedveskedett a fesztiválsátor közönségének. A pályák mögötti füves területen a veterán járművek kiállítása és a mezőgazdasági gépek küzdelme zajlott, de az idén is elmaradt a Tuning majális.
Alternatív szórakozást kínált az érdeklődőknek a retro május 1-e, amit olyanok szerveztek, akik felvonulással és májusfával kívánták ünnepelni a munkát. A gyülekező a Zenepavilonnál volt, ahonnan igaz, a távolság miatt nem gyalog, hanem kerékpárral vonultak a Történelmi Magyarország közepéhez vonultak, ahol az emlékmű körül álló egyik fát szalagokkal és lufikkal májusfává díszítették az ide látogatók segítségével. A jókedvről és a vidámságról ügyességi játékokkal, sörrel és debrecenivel gondoskodtak.
“A korunkból kifolyólag az ember visszavágyik az ember ezekbe az időkbe”, mondta az egyik szervező, Béni Éva. Egy csendes, családias hangulatban eltöltött pár órát szerettek volna eltölteni kellemes környezetben, retro hangulatban.
– Úgy gondoltam, hogy a gyerekek érezzék, hogy annak idején, mikor kimentünk, milyen hangulata volt annak, hogy volt ott egy magas fa, ami teli volt színes szalaggal. Sajnos ez ott (a ligetben) nem valósul meg, ezért kitaláltuk, hogy itt, méltó helyen, Magyarország közepén egy élő fára pár szalagot felrakunk – emlékezett vissza az ötletgazda, Ráczné Szrnka Magdi.
Az ötlet gyakorlatban is működött. Mintha mindenki visszament volna vagy három évtizednyit az időben, amikor még tényleg felhőtlenül lehetett ünnepelni a munkát egy kis munkaszünettel.
