Hegedűs Éva
Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája vagy egy megrendítően szép szerelem legendája – mindkét megközelítés helytálló a Cervinus Teátrum új bemutatója kapcsán. Az Istvánka című kortárs darab Soóky László felvidéki író tollából született, még a nyolcvanas években. A novellából korábban készült hangjáték Kaszás Attila főszereplésével, a színpadi adaptáció szarvasi premierjét pedig hamarosan a szarvasi közönség is láthatja.
Az eredetileg nagyszínpadra íródott történetet kamaradarab formájában izgulhatják végig a nézők, hármas szereposztásban. Mind Nádasdi Péter, mind Varga Emese több karaktert jelenít meg, Benkő Géza pedig a főszereplőt alakítja, ill. rendezéssel is megbízták.
– Ami a darab színteréből visszaköszön, hogy minden faluban van egy-két gügye, avagy a falu bolondja, akit kiközösítenek és megaláznak. Annyiban más ő, hogy nem követi a társadalom szabályait, hanem sajátos gondolkodásmóddal bír, és ezt fel is vállalja. Az a fajta egyszerű ember, aki még gyermeki tisztasággal, sarkítva látja a világot. Neki minden fehér vagy fekete, tiszta vagy koszos, ember vagy sem. A képzeletben beteljesült szerelmének és gyilkosságának története ez – árulja el az előadás központi gondolatáról.
A dráma másik két szereplője először játszik Szarvason. Varga Szilvia Irént és a Halott lányt formálja meg, Nádasdi Péternek pedig egyszerre négy szerep – Belasz, Tűzoltó, Misi, Hádlik professzor – szoros váltásával kell megbirkóznia.
– A váltakozó karakterek nagyon izgalmassá teszik a rendezést. Ki kell dolgozni egy jelzési rendszert, ami érthetővé teszi, hogy a szereplők éppen kit alakítanak. Lehet ez narráció vagy kosztümjelzés, lényeg, hogy megtaláljuk azokat a mozgás vagy viselkedési jegyeket, amik egyértelművé teszik a figurát – avat be Benkő Géza első jegyzett rendezése kihívásaiba.
A közismert előadóművész a drámában nemcsak színész-rendezőként mutatkozik be, hanem díszlettervezői és jelmeztervezői képesességeit is megcsillogtatja. Hangsúlyozta, a kellékekkel szemben számára a szöveg és a színpadi játék élveznek elsőbbséget, tehát a minimalizmus híve. A díszleteket ennek jegyében egyfajta szürrealista szimbolizmus hatja át, a kosztümökben pedig a kétpólusú világ tükröződik vissza.
– Fantasztikus szellemi kaland megálmodni egy világot, amibe a kollegák lelket lehelnek, végül együtt dolgozva összegyúrni, és egésszé formálni az általam elképzelt víziót – vallja őszintén a rendkívül összetett munkafolyamat hátteréről.
Aki kíváncsi a színpadon életre keltett vízióra és Istvánka emblematikus történetére, még ebben a hónapban részese lehet a kalandnak. A Cervinus Teátrum május 27-én, 19 órától tűzi műsorra Soóky László gondolatébresztő novelláját.
