Már amikor idejöttem, tudtam, innen szeretnék nyugdíjba menni

Az Év emberéhez hasonlóan a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu újabb közönségszavazást hirdetett meg. Osztályok, szülői közösségek és kollégák ajánlásai alapján keresik azokat a pedagógusokat, akik személyiségükkel és szakma iránti elköteleződésükkel kivívták mások elismerését, példát mutatva a felnövekvő generáció számára. A 65 jelölt között 3 szarvasival találkozhatunk, akiket Önöknek is bemutatunk. Sorban a másodikként Védőné Dobrotka Edittel, a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda pedagógusával beszélgettünk.

– 34 éve tanít ugyanabban az intézményben, mindvégig ugyanazt az értékrendet képviselve. Mit tart az iránymutató alapelveinek?

– Nagyon fontosnak tartom a napi munkában a rendet, a fegyelmet és a sokoldalúságot. Ez utóbbit nemcsak az iskola keretein belül tudjuk megvalósítani, hanem egy kerékpár-vagy egy gyalogtúrán is. De gyakran viszem a gyerekeket autóbuszos kirándulásra is, ahol igyekszem nekik átadni ezeket az értékeket. Amikor csak rövid túrára indulunk, minden alkalommal törekszem a paraszti kultúra bemutatására. A mai gyerekek már eltávolodtak ettől az értékrendtől, de amikor felkeresünk egy tanyát, visszacsöppennek az egykori mindennapokba. Ilyenkor különféle állatokkal ismerkednek, kukoricát morzsoltak, gépeket figyelnek meg, és amikor hazajönnek, mindig óriási lelkesedéssel számolnak be az ott szerzett élményeikről.

– Mennyiben más az ilyen élményszerű ismeretátadás, miért fektet rá ekkora hangsúlyt?

– Ha elhagyjuk az iskola épületét, egyúttal kilépünk az életbe. Ezt a tantermi közeg nem képes visszaadni, nem beszélve arról a gyakorlati ismeretanyagról, amit eközben sajátítanak el. Bennem azok az emlékek a legmaradandóbbak, amikor egy-egy kisgyerek, akinek addig nem igazán volt lehetősége elhagyni Szarvast, egy hegyi túra vagy egy vár látványától elbűvölve azt mondja: Edit néni, ez volt a legszebb napom.

– A szigor, a fegyelem és a szeretethetőség az Ön esetében kéz a kézben jár, ami bizony ritkán adatik meg. Hogyan sikerült közel kerülni a gyerekek szívéhez?

– Úgy gondolom, hogy azok az értékek, amiket megpróbálok a gyerekek felé közvetíteni, előbb-utóbb meghallgatásra találnak. Természetesen mindig vannak olyan alkalmak, amikor összetűzésbe keveredünk egymással, különösen ilyenkor, az év végi hajrá idején, de azért igyekszem mindig a nyugodt légkört, a kiegyensúlyozottságot sugározni feléjük. Megtanítom nekik, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség, mert nem mindig vannak vele tisztában. De ha megfelelő érveket sorakoztatok fel a jó mellett, idővel azt a gyerekek is elfogadják.

– Olyan különleges helyzetben van, hogy elmondhatja, 34 éve tanít ugyanabban az épületben, miközben Ön körül sok minden megváltozott. Mit jelent Önnek ez a biztos pont, ez a hivatás?

– Mindent. Itt töltöttem az általános iskolás éveimet, 1982-ben itt kezdtem a pályafutásomat. Már amikor idejöttem, megfogalmaztam magamban, hogy innen szeretnék nyugdíjba menni, és remélem, így is lesz.

– Sok esetben tapasztaljuk, hogy a hosszú évtizedek nehézségei miatt megtörik a lendület, és megfárad az egykor elhivatott szakember. Önt ennyi idő után mi motiválja?

– Elsősorban a gyerekek. Már középiskolás éveim alatt úgy gondoltam, hogy ezt a korosztályt szeretném tanítani. Úgy érzem, megtaláltam velük a közös hangot. Igaz ugyan, hogy vannak nehezebb időszakok, de ilyenkor néhány nap alatt átértékelem a dolgokat, és újabb célt tűzök ki magam elé. S ha nagyon-nagyon fáradt vagyok, akkor gyalog indulok haza, és mire hazaérek, kitisztul a fejem, és ugyanolyan lendülettel próbálom a következő napot kezdeni.

– Sokan csak a jéghely csúcsát látják a pedagógusi pályát illetően. Előnyként könyvelik el a sok szabadidőt, nehézségként a sok gyerekeket, amelyek mindegyike különböző személyiség. Ön szerint mik az szakma szépségei és nehézségei?

–  A szépségét a gyermek és a napi kihívások jelentik. Minden osztályban vannak ügyesebbek és olyanok, akik több segítséget igényelnek. Ez a kihívás a gyengébb képességű gyerekek felé irányul, mivel úgy gondolom, hogy egy jó képességű gyerekeket könnyebb pl. egy versenyre is felkészíteni vagy sikerélményt adni neki. De ha egy gyengébb képességűnél elérem, hogy egy-két jegyet javítson, az óriási eredmény.

Szavazni kizárólag a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvénnyel, ill. a Beol.hu Facebook-oldalán „lájkokkal” lehet, június 2-ig.