Létezik egy nyelv előtti visszhangnem – vallja Kele Fodor Ákos kortárs költő. Ha esetleg első olvasatra nem értenék a jelentését, ne aggódjanak. Nincsenek egyedül. Ez alapján is könnyen belátható, a fiatal szerzőtől távol áll a megfelelési kényszer és a fogyaszthatóság, amit legújabb könyvprojektje, az Echolália is erősít. Benne ugyanis a költészetet a vizualitással és a zenével egyesíti. A cím szabad fordításban visszhangszerű beszédet jelent, ami egy hajtogatható, forgatható könyv és egy bakelitlemez formájában tárgyiasul.
– Az első könyvemben is készítettem egy tervezőgrafikus segítségével vizuális költeményeket, ami egyébként egy meglepően régi műfaj. Amint ebből kilábaltam, rögtön tudtam, hogy ezzel foglalkoznom kell. Az egész kötet ennek jegyében telik, vagyis ha szakszerűek akarunk lenni, ez már nem is verseskötet, hanem művészkönyv. Tervezőgrafikusok segítségével öntöttük végső formába, ennél fogva a képzőművészet határterületén is mozog – csupaszítja le a koncepciót.
A szerző abból a tényből indult ki, hogy a betűk elrendezése és típusa alapvetően befolyásolja a befogadás élményét. Ebből következik, hogy amennyiben profi tipográfusok segítik a munkát, egészen más befogadási mechanizmus alakul ki, a hajtogathatóság és forgathatóság révén pedig valamennyi érzékszervre kihat.
Kele Fodor Ákos nem árul zsákbamacskát. Olyannyira, hogy elismeri, ez esetben nem kötött semmiféle kompromisszumot. Sőt, egyes költeményei a középkori rejtvényfejtő költészetből indulnak ki, vagyis – egyfajta meditatív állapotot megcélozva – a vizuális költemények jelentését betűről betűre kellett kibogozni.
– A kötet megválasztja az olvasót, hogy lesz-e kitartása. Elismerem, egy gőgös, sznob dolog, de ez most már így alakult – szögezi le őszintén, hozzátéve, hogy azért nem minden kötete követi ezt a gondolkodásmódot.
A legutóbbi Írók klubjára többszörösen igaz volt a műfaji keveredés. A megszokott menetrend ugyanis az Addíció zenekar koncertjével egészült ki, aki megzenésített versekkel és saját szerzeményekkel nyitották meg az estét. A szarvasi fiatalokból álló formáció közel három éve bontogatja szárnyait, vegyítve a rapet a populárisabb popzenével.
– A dalainkkal elgondolkodtatni és szórakoztatni is szeretnénk egyszerre, ill. felhívni a figyelmet olyan problémákra, amik mellett hajlamosak vagyunk elmenni – mondja Molnár Dániel.
Hozzátette, sulykolni semmit nem szeretnének, viszont reméli, dalaik egyre több értő, egyben megértő fülekre találnak.
