1917-ben iktatták először törvénybe az elesett magyar hősökre emlékezetét, majd egy 1924-ben született törvénycikk mondta ki, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Ezt 1945 és a rendszerváltás között mellőzték, de a 2001-es LXIII. törvény hivatalosan is egyetemlegessé tette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért”. Csabacsűdön vasárnap délután rájuk emlékeztek a községháza melletti emlékhelyen.
– Ezen a napon emlékezünk a néven ismert és névtelen hősökre, akik ezeréves magyar történelmünk során életüket és vérüket áldozták szeretett magyar hazánk szabadságáért – kezdte a hősökre való emlékezését Molnár József polgármester, majd röviden végig vette a magyar történelem legnehezebb, legvérzivatarosabb eseményeit.
– Bárhol is nyugszanak a hősök, jelölt vagy jeltelen sírokban, kívánom, hogy békés és csendes legyen pihenésük! Hős elődeinkre emlékezni kötelességünk, az események megismertetése a jövő nemzedékével szemben pedig felelősségünk. Emlékezzünk a hadak útjára tért hősökre, őrizzük meg emléküket szívünkben! – mondta, majd a Hadtörténeti Intézet irattárának adatai alapján felsorolta a II. világháború csabacsűdi hősi halottait: Balatoni Albert, Csonka András, Darida György, Dorogi Pál, Gál György, Galáth János, Gilan György, Janecskó Mihály, Janurik Pál, Juhos Pál, Lestyan György, Lestyan János, Lestyan Pál, Nagy Gyula, Osgyán András, Roszik Mihály Skultéti András, Sovány Mihály, Szakács András, Szakács István, Tusjak János, Uhljár János.
Láng Pál evangélikus lelkész megemlékezését a 86. zsoltár egy részletével kezdte, mert mint mondta, “amikor elindultak, egyedül Istenben bízhattak, mert nem tudhatták, hogy mi lesz a sorsuk”.
– Hősnek lenni azt jelenti, hogy életemet odaadni a hazámért, családomért, gyermekeimért feleségemért, mindenért. Hősnek lenni annyit jelent, hogy elmenni abban a reményben, hogy nem tudom, visszajövök-e még. Kérjük a megemlékezés alkalmával Isten szent lelkét, hogy ne legyen többé háború a Földön, hiszen Isten nem háborúra teremtette az embert, hanem a békességre – mondta a csabacsűdi evangélikus lelkész.
A megemlékezést a Miatyánk közös elmondása és Liszkai Ágnes verse után koszorúzás zárta.
