Postafiók
Ez évben is útnak indulhattunk a Határtalanul pályázat keretében Erdélybe. A Folyók völgye összeköt – kalandozás a Körösök és a Maros völgyében című program segítségével már nálunk jártak a dévai testvériskolánk diákjai, ezt viszonoztuk május 26-29. közötti utunkkal. A gimnázium 9. C osztályához csatlakozott három Benkás diák, akik az Észbontó nevű versenyünkön a legjobban szerepeltek. Huszonkilencen vágtak neki a programnak, bízva a jó időben. Nem is csalódtunk a négy nap alatt, az időjárás kifogástalan volt, bár reggeli köd és záporok is ijesztgettek.
Az első nap a Maros völgye mentén indult. A geográfiai vonatkozások ellenére Aradon a történelemnek szenteltünk nagyobb teret, megnéztük a híres Szabadságszobrot és fejet hajtottunk az aradi tizenhárom előtt. A következő állomás Lippa, melynek azért vannak fontos történelmi vonatkozásai, mert Araddal együtt a Maros völgyét őrizték. A várból a folyó völgyére csodálatos kilátás nyílik, jól látható, hogy a természetes útvonal közlekedési szerepét ma sem veszítette el.
Persze megnéztük Bethlen Gábor szülőhelyét is Marosillyén. A magában álló bástya szintén a folyó mentét őrizte, de az itteni tiszteletadás lehetővé teszi, hogy a program során lássuk a fejedelem szülő, és nyughelyét is. Időben érkeztünk Dévára, ezért a várat is felkerestük. A nemrégiben átadott, felújított vár sokkal attraktívabb lett, és körbe is járható, bár a belső részek még nem látogathatóak. A vár után elfoglaltuk az első napi szállásunkat a református vendégházban, a vacsorát azonban – kiadós séta után – a Téglásban, testvériskolánkban költöttük el. A hazaúton egy városnézés is belefért.
A második nap a testvériskolában kezdődött, majd piski arborétumban folytatódott, melyet az előző napi eső jól megöntözött. Ennek ellenére kiadós sétával derítettük fel, keresve a hasonlóságokat a szarvasi Pepi – kerttel. Utunk Gyulafehérvárra vezetett tovább, ahol a nemzeti büszkeség és keserűség felkorbácsolására is van lehetőség. Mi a büszkeséget erősítettük az ezeréves Szent Mihály székesegyház megismerésével, ahol fejedelmek és Hunyadiak is nyugszanak. A szabadidőben mindenki felderíthette az árusok, amúgy kulturált sorát. Este vásárlás és vacsora, de a Téglásban elfoglalt szállás után a foci is előkerült.
A szombati nap a várhelyi római kori múzeum és feltárás bejárásával kezdődött, melyet a vezető régész mutatott be, és két velünk tartó dévai diák tolmácsolt. A történelmet a természet követte, meglátogattuk Kolc várát, mely nem túl látványos, de innen a kilátás a Déli – Kárpátokra lenyűgöző. A délutánt Vajdahunyadon töltöttük, ahol sok helyi turistával osztoztunk a látnivalókon. Az hamar kiderült, hogy a diákok jelentős része még a sportpályán is bizonyítani akar. A fiúk sokkal jobbak voltak a helyi csapatnál, amit lelkes szurkolóik hangosan ünnepeltek is.
A hazautazás a tordai sóbányán keresztül vezetett. Persze a buszból azért ki kellett szállni itt is. A sóbánya a tordai hasadékkal versenyzett, de utóbbit több diák látta már, ezért szálltunk alá a bányába. Akit a látvány nem bilincsel le, annak nem érdemes turista utakra indulni. A hazaúton igyekeznünk kellett, de Körösfőn még megnéztük a bazársort. A Körösök eredetét elhagyva, újra alföldi tájakon vezetett haza az utunk. Már nem számoljuk, hogy hány diákkal ismertettük meg Erdély egy – egy szeletét, látnivalóját. Ígérhetjük, hogy nem a mostani csapat, volt az utolsó.
A tanulókat tanáruk Bakos Arany kísérte el, Kituljak Eszterrel, aki testvériskolai kapcsolatunkat is gondozza. Természetesen a csapattal tartott osztályfőnökük Molnár Béla is, aki egyben a pályázat projektvezetői feladatát is ellátja. Jövőre a Határtalanul programmal Felvidékre utazik az iskola másik osztálya, de a március 15-ét diákjaink jövőre is Déván szeretnénk ünnepelni.
Molnár Béla projektvezető
