Réti László, a Szarvasi Zsidó Örökségért Alapítvány alapítója az idén is megszervezte, hogy a május végi vasárnapon találkozzanak a holocaust túlélői és leszármazottai, és megemlékezzenek a II. világháború deportálásai során meghalt elődeikről.
– Jó, hogy itt vagytok – köszöntötte az összegyűlteket Réti László a Partizán utcai neológ zsidó temetőben, majd átadta a szót dr. Verő Tamás rabbinak, aki elsőként boldog 90. születésnapot és még harmincat kívánt Grünwald Bálának.
Az emlékbeszéd előtt egy történetet mesélt el név nélkül egy jobbra sodródott fiatalemberről, aki mikor megtudta, hogy zsidó származású, megtért. Aki figyelemmel kíséri a napi politikát, tudta, hogy Szegedi Csanádról és családjáról van benne szó.
A rabbi a szarvasi zsidóság múltjának felidézésével kezdte megemlékezését, miszerint már 1839-ben szentegyletet, 1844-ben hitközséget alapítottak, néhány év múlva rabbit választottak, zsinagógát emeltek. 1848-ban már 41 családot és négy nőtlen zsidó férfit jegyeztek fel az összeíráson.
– Jórészt házalásból, bolti kereskedésből tartották fenn magukat, de volt közöttük gazdag nagykereskedő, rőfös, terménykereskedő és kocsmáros is. Tudjuk azt, hogy a kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező akkori mezőváros kiváló lehetőségeket biztosított a 19. század második felének gazdasági fellendülésében aktívan részt vállaló zsidóság számára. 1910-ben már itt 852 zsidó élt. A vármegyében lakó zsidók száma 7444 ember volt. Az 1930-as években a szarvasi virilisek (legtöbb adót fizetők) mintegy negyede zsidó volt. Éveken keresztül az első tíz adófizető között szerepelt Szemző Imre gyógyszerész és Gerő Oszkár ügyvéd. Milyen ismerősek ezek a nevek! – jelentette ki.
Az 1868-69-es egyetemes kongresszus után három évre Szarvason is megtörtént a szakadás a zsidó hitközségen belül. Az ortodoxok anyakönyvvezetésre alkalmas hitközséget alakítottak, 1878-ban iskolát nyitottak, aminek még 1944-ben is 54 tanulója volt. Mellettük önálló hitközséget alakítottak a neológok is. A neológ iskolába 1944-ben ugyanekkor 24 diák járt.
1944 májusában elkezdődött a gettósítás. Az 1941-es népszámlálás adataira hagyatkozva akkor Szarvas 25 ezer lakójából 686-an, ill. a járás többi településéről további 152-en voltak zsidók. A gettóból a szolnoki koncentrációs táborba, onnan egy részük Auschwitzba került, majd a szovjet hadsereg elől Bergen-belsenbe hajtották őket. 355-en meghaltak a deportálások során. Neveik a szarvasi zsidó temetőkben a márványtáblákba vésve maradt fent az utókornak.
A gyászolók imája, a kádis után az emlékezők a neológ zsidó temetőben álló emlékmű márványtáblájára helyezték el köveiket, virágaikat és koszorúikat a túlélők és leszármazottaik.
