Négy év múlva lesz egy évszázada, hogy a példátlan és tragikus trianoni nemzetcsonkítás megtörtént. Erre évről-évre megemlékezik Szarvas város lakossága a történelmi Magyarország közepén. Az idén az m1 is bejelentkezett Szarvasról élőben.
Az 1939-ben állított emlékmű “létrehozásáról annak idején Szarvas nagyközség képviselő-testülete döntött azért, hogy a hazánkra nézve tragikus következménnyel járó trianoni békediktátum az elszakadt országrészek és a határokon túl rekedt magyarok sorsának emlékeztetőjéül szolgáljon az utókor számára”, mondta Hodálik Pál alpolgármester a 96.évfordulón.
– Az igazságtalanságról azonban sosem szabad megfeledkeznünk, de a múlton való kesergés helyett előre kell tekintenünk. A határok nélküli Európa polgáraiként ma sokkal inkább van lehetőségünk az összetartozásra mint a korábbi évtizedben bármikor. Felelős nemzetpolitikával, a magyar állampolgárság határon túl élő magyarokra való kiterjesztésével és a kapcsolatok ápolásával. Nekünk, itt szarvason, a történelmi Magyarország közepének városában különösen fontos ez a küldetés – jelentette ki alpolgármesterünk.
A megemlékezés hátralevő részében a Szarvasi Férfikar hazafias dalokat adott elő, majd dr. Molitorisz Pál amatőr helytörténész, nyugalmazott városi főügyész beszélt a trianoni eseményekről és következményükről.
– A békének, még nagyobb képmutatással szerződésnek nevezett diktátum a magyar nemzet több mint 30 százalékát elszakításra ítélte. 3,2 millió magyar került szülőföldjén idegen nemzetek, idegen államok uralma alá. E közel évszázados traumát máig nem heverte ki a magyar ember, a magyar közgondolkodás. Nem várható el senkitől, hogy elfogadjuk és szeressük Trianont – jelentette ki emlékező beszédében, a diktáló államok prominens személyeitől is idézett.
Az amerikai delegáció látván, merre haladnak a dolgok, elhagyták a “konferenciát”, nem is írták alá a “szerződést”, így a kedvezőbb amerikai, brit és olasz javaslatokkal szemben a francia dominancia érvényesült. Ennek eredményeképp vagyunk a világ valószínűleg egyetlen országa, ami önmagával határos.
A megemlékezés koszorúzással és a Szózat eléneklésével zárult.