A tavalyi közös osztálykirándulásunk Déván olyan jól összekovácsolta az évfolyamot, hogy idén is együtt szerettünk volna utazni. Szívünk szerint víz közelében akartunk megszállni, hogy a tikkasztó meleget valahogyan kibírjuk. Ezért ebben az évben két éjszakára egy agárdi túrafaluban találtunk megfelelő szállást, közvetlenül a Velencei-tó partján.
Vasárnap reggel indultunk az iskolánk, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium elől lelkesen a ránk váró programoktól. Az utazás hosszú volt, de elég leleményesen elfoglaltuk magunkat. Első megállónk Székesfehérváron volt, ahol Bory Jenő várától a szavunk is elállt. A gyönyörű kertjében sétálgattunk, felküzdöttük magunkat a bástyákra, még azok is, akiknek tériszonya volt, és rengeteg fényképet csináltunk. Utána bementünk a romkertbe, ahol István király szarkofágját, nagy királyaink temetkezési helyét láttuk, megtekintettük a ciszterciek templomát, majd szabadprogram keretében vagy a plázában róttuk a boltokat elcsábulva egy-egy áru után, illetve alaposabban megnéztük Székesfehérvárt vagy csak egyszerűen leültünk egy padra, hogy magunkba szívjuk a szép középkori város hangulatát, no meg némi D-vitamint. Sajnos a Latin negyed tornyának a harangjátékát nem tudtuk meghallgatni, pedig kíváncsiak voltunk rá.
Délután megérkeztünk a szállásra és elosztottuk a szobákat. Két külön házat sajátíthattunk ki, de semmi akadálya nem volt, hogy esténkét átjárjunk a egymáshoz. A maradék szabadidőnket fürdéssel, focizással vagy röpivel töltöttük el. Vacsora után akadt, aki kézi meccset nézet, mások megint megmártóztak a tóban. Amikor már besötétedett, megoldottuk az élet nagy kérdéseit vagy kártyáztunk, esetleg dobhártyaszaggató hangerővel hallgattuk a jobbnál jobb zenéket, ezzel boldogítva tanárainkat.
Másnap, reggeli után egy biciklitúrán vettünk részt. Körbe tekertük a tavat, ami közel 30 km-t jelentett. Az út során megálltunk a pákozdi emlékműnél pihenni. Itt az idegenvezető mesélt pár érdekességet a Velencei-tóról, a tájról és egy kis történelmet is belecsempészett előadásába. A második megálló már jobban tetszett nekünk: Velence szépen kiépített, homokos partszakaszán álltunk meg, ahol lehetőségünk akadt fürdésre, palacsintázásra és bolondozásra. Mire visszaértünk a szállásra, mindenki elfáradt, és a töménytelen naptej ellenére, rákvörösen próbáltunk pihenni.
A kedd reggelt ismét kiadós mozgással kezdtük: két és fél órát kenuztunk a tavon. Igazán élményekkel teli volt, hiszen az útvonalunkat náddal borított, keskeny ösvények alkotta labirintusként kell elképzelni. Vezetőnk megdicsérte népes csapatunkat, elégedett volt teljesítményünkkel, ami nem okozott neki túl nagy meglepetést, mert tudta, hogy vízparti városból jöttünk.
Ezek után a programok után nem maradt más hátra, mint hazautazni. Véleményem szerint mindenki nagyon élvezte a kirándulást, és boldogan fogunk visszaemlékezni rá.
Uhljar Janka
