Jól megfér egymás mellett a sport és a kultúra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a június 22-i Magyarország-Portugália Eb-rangadó, ami a sportág rajongói számára minden programot felülírt. Volt, aki a Romkocsmát választotta színhelyül, ahol nagyképernyőn keresztül követte végig az eseményeket. Alig néhány méterrel arrébb ellenben, a Zenepavilonnál „Kis esti zenére” hangolódott a közönség. A mérkőzés kezdetét jelző sípszóval egyszerre a Csabacsűdi Hagyományőrző Citerazenekar és Népdalkör is dalra gyújtott, és környékbeli gyűjtésekből származó csokorral örvendeztette meg a hallgatóságot.
– Az idei évünk nagyon sűrű volt, mert több megmérettetésen vettünk részt. Áprilisban egy országos minősítésen járunk, ahol arany minősítésben részesültünk. Ezt követően Békésen, a nyugdíjasok által szervezett népdalversenyen mutatkoztunk be, ugyancsak aranyminősítéssel. Legutóbb Hódmezővásárhelyen léptünk fel, ahonnan kiemelt arany minősítéssel tértünk haza – számolt be az utóbbi hónapok történéseiről Major József vezető.
A 22 tagú zenekarban túlsúlyban vannak a hölgyek, bár 3 férfiénekes és 3 zenész igyekszik tartani a tempót a gyengébbik nem tagjaival. Ez egyébként a próbák látogatottságán is megmutatkozik, hiszen a heti egyszeri összejövetelt mindenki komolyan veszi, csakis indokolt esetben hiányoznak.
– Mindig pontosan annyian vagyunk, amennyit ez a hely be tud fogadni – osztja meg az előző évek tapasztalatait Fodor Mariann, az estek háziasszonya. Itt a kisgyerekektől az idősebb korosztályig mindenki megfordul, és amellett, hogy hallgatják a zenét, lehetőség nyílik egy kis sétára, játékra közös beszélgetésre, vagyis igazi közösségi térként működik a pavilon.
A népdalkör szlovák és magyar nyelven egyaránt énekelt, és Tisza-táji, rimóci, somogyi valamint mezőtúri gyűjtésekből is hozott ízelítőt.
A fél órás előadásba a 19. percben egy hangos örömujjongás is vegyült, ami a magyar csapat első góljának szólt. S bár Major József elmondása szerint korából fakadóan még arra is emlékszik, hogy hazánk mindeddig egyszer sem győzte le a portugál válogatottat, lélekben ő is drukkolt. Persze a maga módján: dudaszó és a „Hajrá, magyarok!” skandálása helyett zenével.
