Tíz év után Nyerges Gáborné vette át a stafétabotot Rómer Ilonától. Mindenki Ilikéje ugyanis egyéb teendői miatt a tavalyi évben elköszönt a nyári művészeti tábortól, ahol évről évre törekedett a színek, a hangulatok kifejezésének megtanítására. Ennek ellenére a művésztanár nem tűnt el teljesen a táborozók életéből. A július 11-15-e között rendezett nyári művészeti táborban is kijelöltek egy „Ilike-napot”, amikor sokak egykori példaképe a pasztelltechnika alapjaiba vezette be a gyerekeket.
– Megköszöntem a lehetőséget Décsei Mónikának, akivel néhány éve már dolgoztunk együtt. Úgy gondolom, hogy megtaláltuk a közös hangot, és nagyon fontos, hogy egységben tudjunk gondolkozni. Örömmel vállaltam, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Igaz, hogy nyári szünet van, és pihenni kellene, de az inspiráció tovább él, nehogy elfelejtsük, hová tartozunk – avat be a felkérés részleteibe az új táborvezető.
Az öt nap alatt a színek és a személyiség kapcsolata került előtérbe. Bevezetésként különböző technikákba kóstolhattak bele a tanulók, hangsúlyozva, hogy nemcsak a kiugró tehetségeknek lehet sikerélményük, hanem mindenkinek, aki bátran és kreatívan fog hozzá az alkotáshoz.
A tevékeny munka mellett a pedagógus a beszélgetésre és egymás megismerésére is sok időt szentelt. Szó esett a színek szimbolikájáról, és elkészült egy ún. „Én-könyv”, amelyben mindenki a hozzá legközelebb álló színeket sorakoztatta fel, szubjektív jelentéstartalommal kiegészítve. A hét második felében a portré, a pasztell és a monotípia is helyet kapott.
– Szeretek alkotni, és legtöbbször a rajzaim sikert aratnak. Eddig csináltam egy termésképet és egy portrét magamról. Rajzoltam bele nyulakat, focilabdát, sátrat, fákat, növényeket és egy teniszütőt is, mert ezeket a dolgokat szeretem. De odaírtam anya és apa nevét is – árulja el a kilenc éves Hanga, aki a visszatérő táborozók számát gyarapítja.
Összességében – nem meglepő módon – a táborban a lányok voltak többségben, de a 26 diák között 6 fiút is fel lehetett fedezni.
– Szeretek rajzolni, de mostanában nem foglalkoztam vele olyan sokat. Inkább fociztam, bicikliztem, számítógépeztem – vallja be Krisztián, aki Csabacsűdről érkezett. Pedig tudom, hogy az alkotás fejleszti a kreativitást, és teljesen kikapcsolja az embert. De nekem mindenről a foci jut eszembe. A portrém is a kedvenc játékosaimat ábrázolja, és egy vicces, bohókás figurát, mert mindig a dolgok pozitív oldalát nézem – teszi hozzá, nyomatékosítva, hogy így utólag mégis örül, hogy a tábor mellett döntött.
Nyerges Gáborné kiemelte, az alkotással párhuzamosan a táborban mindvégig jelen van az önismeret és az érzelmi intelligenciafejlesztés is, mivel erre tanórai keretek között rendkívül kevés idő jut.
Az intenzív művészeti oktatás július 15-én a Cervinus Teátrumban egy kiállítással zárult, ahol a szülők is megcsodálhatták gyermekeik kitartó munkájának gyümölcseit.
