Pénteken este a Vízi Színház színpadán a Cervinus Művészeti Fesztivál heteik napján mutatták be a Teátrum saját produkcióját, Huszka Jenő – Martos Ferenc Lili bárónő című operettjét. A szövegkönyvet Belinszki Zoltán dolgozta át a Cervinus Teátrum részére, az előadást Varga Viktor rendezte. Az előadás a Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 10. versenydarabja volt.
Csütörtökön délután még csak egy megállóra, pénteken este azonban már haza érkezett a Lili bárónő teljes csapata. A nézőtér zsúfolásig megtelt, és várták a gyönyörű operett dallamait.
A kastélyban a korrupt Becsei (Benkő Géza), Illésházy gróf tiszttartója kezében futnak össze a szálak, amit kénye-kedve szerint mozgat. Illésházy László gróf (Boronyák Gergely) apja halála után eladta az ősi birtokot az adóssággal együtt. Éppen csomagol, amikor megérkezik volt szerelme, Sasvári Clarisse színésznő (Szemerédi Bernadett), aki szeretné felújítani kapcsolatát a gróffal – Illésházy egy színdarabot írt, amiben a színésznő volt a főszereplő. Ezúttal Clarisse nem jár sikerrel. László már indulna, amikor megérkezik az új tulajdonos, Malomszegi Ernő báró (Nádházy Péter), aki megvette az ősi kastélyt, vele van lánya Lili baronesse (Erdélyi Timea) és Remeteházi Galambos Iván Alfréd Frigyes (Maróti Attila), akinek csak családfája van, vagyona azonban nincs, de Lili kezére pályázik. A gróf éppen ingujjban van, ezért kezébe kapja – zakó helyett – Józsi komornyik (Magyari László) otthagyott mellényét. Malomszegi állást kínál Lászlónak, mert szüksége van valakire, aki ismeri az arisztokrata szokásokat. A grófot ámulatba ejti a szép baronesse, így elfogadja Malomszegi ajánlatát, és játékba kezd. Talpig feketében megérkeznek az Illésházy kisasszonyok, Agátha (Dósa Zsuzsa) és Chistina (Varga Anikó), akik jussukért jöttek, immár hatodik alkalommal – és elkezdődik a történet.
Erdélyi Timea színészi képessége, énekhangja, tánctudása különleges. Lili nem díva, hanem egy érzékeny, toporzékoló, elkényeztetett tornacipős kislány, akit a szerelem komoly nővé változik. A színésznő megmutatta azt az ívet, amit Lilinek végig kellett járnia, hogy megtalálja boldogságát. Legszebb dala „Bíborban ég”, amit szívbemarkolóan énekel, itt válik igazi famme fatale-lá, törékeny alakjának ellenére. Kimagasló alakítást nyújtott, mind hangban, mind színészi játékban Erdélyi Timea – bár egyszer azt mondta Lili nem a végzet asszonya –, pénteken este mégis volt. Erdélyi Timea színészetből, képzett hangból, tánctudásból is csillagos ötösre vizsgázott.
Boronyák Gergely Illésházy grófja is hatalmas változáson megy keresztül. Neki is fel kell nőnie az igaz szerelemhez. László gróf, amikor rájön, mit jelent számára Lili, kiszállna játékból, de már késő, Clarisse leleplezi. Boronyák Gergő (Illésházy) a legszebben talán akkor énekel, amikor úgy látszik elveszítette Lilit, alakításának is ez a csúcspontja. De férfiként nem adja fel, harcol szerelméért, ezért is érdemelte ki ismét Lili szívét. A színész alakítása azért nagyon jó, mert nem játszik igazi bonvivánt, nem széles gesztusokkal, emelkedik ki, hanem sokkal szelídebb, sokkal emberibb, mégis elegáns modorral teszi gróf Illésházy Lászlót hétköznapi, szerethető férfivá.
Dósa Zsuzsától Agátha és Varga Anikó Christina alkítása fergeteges. A két színésznő elementáris erővel játszotta szerepét. Együtt léptek, együtt mozogtak, mégis megvolt a kettőjük közötti különbség , az esendőségük. Sztepptáncuk magával ragadta a nézőket is. Átváltozásuk csábító nővé még jobban alkalmat adott a karakterek kibontására, amit mindketten eltérő eszközökkel, de kiválóan teljesítettek. Alakításuk nagyon jó. A vénkisasszonyból esendő nővé váltak, akik keresték a maguk boldogságát. Láthatólag mindketten lubickoltak a szerepben, ezért is alakításuk rendkívüli volt.
Nádházy Péter Malomszegi bárója jól érzékeltette a gazdag ember „pénz beszél, kutya ugat” stílust. De Malomszegi báró nem durva, sőt szelíd, kedélyes ember, kellő humorral, öniróniával. Nádházy Péter nem karikatúrát, hanem embert alakított nagyon jól. Énekhangja Erdélyi Timea mellett a másik legjobb volt.
Dósa Zsuzsa Varga Anikó és Nádházy Péter számára Magyari László nagyon jó táncot koreografált a „Ha szív fiatal” című dalra, amit nagyon emlékezetesen adtak elő.
Szemerédi Bernadett Clarisse alakítása kedves, bájos. Clarisse pontosan tudja mit akar, és céljaitól nem tántoríthatja el senki. Ugyan Lászlóra pályázik, mégis a bohókás Frédi mellet köt ki. Már megvan a kötelék közte és Frédi között, mégis „tőrt döf” Lili szívébe. Nem képes veszíteni. Alakja azonban szerethető, és ez a színésznő érdeme, aki szép hanggal, jó játékkal játszotta a szubrett szerepét.
Maróti Attila Frédije lenyűgöző. A csetlő-botló fiatalember tartozni akar valahová, először Lilihez, de megismerve Clarisse-t egyre jobban vonzódik hozzá. A szíve már a színésznőért dobog, az esze még mindig Lilit „követeli”. Maróti Attila mind játékban, mind hangban szintén nagyon jól alakított, aki közel tudta vinni Frédi habókos alakját a közönség szívéhez, jelenete in jókat derült a közönség.
Clarisse és Frédi táncai, dalai kivívták a közönség elismerését, ketten igazi szubrett és táncoskomikus párost alkottak, a nézők örömére.
Benkő Géza Becseiként nagyon jól indította az előadást, színpadra érkezésével, mozdulataival megadta azt az alapot, amire építeni lehetett. Szerepe a mindent tudó és iránytó, korrupt tiszttartóként elitélendő lenne, azonban a forgatókönyv is lehetőséget adott számára, hogy szerethetővé váljon. Benkő Géza nem tett többet, mint színészi eszköztárából azokat az elemeket vette elő, amivel humorosan, de visszafogottan vitte színpadra Becseit, nélküle kevesebb lett volna az előadás.
Minden színész játékában, testbeszédük, arcjátékuk is jelentős szerepet kapott, amivel mindannyian művészi fokra tudták emelni az operett könnyed műfaját, ami a színészi teljesítményeket nézve, biztosan nem könnyű műfaj.
A tánckar is kitett magáért, látványos táncok, emelések színesítették az előadást. Akik péntek este táncoltak: Balázs Henriett (akinek rövid éneke különleges volt), Dunaveczki Éva, Koska Melinda, Csere Polett, Balogh Dávid, Csasztvan András, Horváth Dániel, és a koreográfus Magyari László.
A darab dramaturgja Belinszki Zoltán, szellemes szövegekkel tette frissé a párbeszédeket. A nagyon szép, látványos jelmezeket Nagy Szilvia tervezte, a díszlet, a plakátterv és a szórólap Jakub Branický lenyűgöző munkája. Az előadás nagyszerű zenei vezetője Derzsi György, korrepetitora Iváncsó Viola és Iváncsó József volt.
Varga Viktor rendező nagyon profi előadást vitt színpadra, a zene, a szereplők, a táncosok, a jelmez, a díszlet, minden teljesen szinkronban volt. Nem építette be zártra a teljes színpadod, a háttérben látszottak a mocsári ciprusok, és több jelenetben indult be a szökőkút is a háttérben, az előadás részeként.
Nem tudok, és nem is akarok elfogulatlanul írni, azért mert szívemhez közel áll az előadás, az alkotókkal együtt. De úgy érzem, a pénteki előadást a nézők is nagyon szerették, hiszen már a második jelenetben belépő Clarisse (Szemerédi Bernadett) nyíltszíni tapsot kapott, és ez csak a kezdet volt, mert minden színész megkapta a maga tapsát. Az előadás alatt a közönség tapsolt, nevetett, jól érezte magát. Szimbiózisba került a nézőtér a szereplőkkel és a szereplők a közönséggel. Érezték és szerették egymást. A színészek magukhoz vonzották a közönséget, akik jókedve inspirálta őket és még magasabbra röpítette a szereplőket, akik magukkal vitték a közönséget is. Nagyon nagy siker volt!
A fotókat Babák Zoltán készítette.
