in , ,

KÉZ után kéz nélkül

A 3T csoport: Novák Attila, Kukár István és Szuhaj György
A 3T csoport: Novák Attila, Kukár István és Szuhaj György

Attól eltekintve, hogy a Tessedik Sámuel Múzeum előtt a Néma Revolverek alternatív rockkal fogadta a vendégeket, a KÉZ című I. Szarvasi Tárlat megnyitója úgy indult, mint az Amatőr Urológusok Társasága éves közgyűlésének szokásos szakmai gyakorlati napja. A bejáratnál mindenki kapott egy gumikesztyűt belső használatra, amit azonnal fel is próbáltak. A 40 feletti férfiak a mögöttük érkezők csuklóján csattanó latex hangjára összerezzentek, és eggyel szorosabbra vették öveiket. De hát ilyen ez a rockszakma.

Fent, a múzeum dísztermében már vágni lehetett az adrenalint. Mit hozhat ez a mai nap ennyi gumikesztyűs ember között?

– Egy átlagos múzeumban a látogatók papucsot kapnak. Mivel az idei tárlatnak a témája a kéz, úgy gondoltuk, hogy természetes lesz, hogy mindenki kesztyűben fog megjelenni a kiállításon, és abban tekinti meg az alkotásokat – nyugtatta meg Szuhaj György a megnyitóra érkezőket. Több vérrel és áldozattal járó ötlet után maradt a gumikesztyűs megoldás, mondta.

2014-ben furcsa véget ért a kiállítás, tavaly pedig támogatók hiányában maradt el. Szuhaj György magára vette a feladatot, mert mint mondta, ha az idén sem lesz megtartva, lehetetlen lesz újraéleszteni a sorozatot.

Az idei tárlat témája a kéz volt. Közel 60 alkotás került a falakra vagy a parkettára. A kiállítási darabok beérkezési folyamatát Szuhaj György naplószerűen mutatta be. Határidőre 12 alkotónak a műve került leadásra. A meghosszabbított határidőre még tizenháromé. A kiállítást megelőző kedden 38 mű érkezett. Szerdán már tudta, hogy az utolsó alkotást a kiállítás megnyitójának reggelén látja csak meg. A kifogások közül a kedvence név nélkül: “a rólam kialakított képet nagyon megváltoztatná, ha időben leadnám a munkámat, pedig azért én nagyon sokat dolgoztam. A méretét el tudom mondani, a keretet már most oda tudom vinni. Nem lesz az elég?”.

– Bereznai Péter barátommal iszonyú kemény harcot vívunk a saját lelkiismeretükkel, melyik az a mű, ami olyan módon van tálalva és olyan felépítésű, témájú, hogy méltó közönség elé képzőművészeti kiállításra kihelyezni – mondta, majd kérte a közönséget, hogy ők is szakértői szemmel nézzék a kiállítást. Gumikesztyűben.

Az I. Szarvasi Tárlatot Lóránt János Demeter festőművész nyitotta meg, aki gratulált a kiállítóknak, mert mint mondta, “nagyon szép anyag jött össze”, amit ha digitalizálni tudnak, akkor kiadvány formájában is meg fognak jelentetni.

2017-re változik a metódus. Meghívásos alapon történik majd az alkotók előszelektálása. Zsűrizés lesz. Szobrászt, festőt, művészettörténészt kérnek majd fel a feladatra. A határidőt kegyetlenül be fogják tartatni. Senkinek a siráma nem fogja meglágyítani a szívüket. Témája a könyv lesz, ill. minden ami a betűhöz, a tipográfiához kapcsolható.

A tárlat megnyitóját a szokásos performansz követte. Már híre van ezeknek az eseményeknek. Novák Attilának, Szuhaj Györgynek és Kukár Istvánnak, azaz a 3T csoportnak mindig sikerül megtöltenie a múzeumot, ill. az előtte levő teret.

Ahogy tették az a korábbi években, az idén is a tárlat témájához igazították előadásuk témáját. Mindig kockázatos dolog nyilvánosan értelmezni az előadást, mert a legkézenfekvőbb, “Szuhajéknak megint elgurult a gyógyszerük” megoldás az előadás végére mindig veszít örökérvényűségéből, de hát az alternatív művészetnek mindig megvan az a veszélye, hogy a néző nem látja a fától az erdőt és félreértelmezi.

Az idén a hármas minden tagja szorosan testhez kötözött kézzel vonult ki a múzeum épületéből, hogy az asztaloknál ülve mindent megoldjanak szájjal, egyenek, igyanak, alkossanak. Az utóbbival kapcsolatban valószínűleg kikérték dietetikusuk véleményét is a, hogy a barack-víz menü mellé milyen műfajt válasszanak, és ő – biztos, ami biztos – a szenet javasolta desszertként. Ki tudja, kinek milyen a gyomra.

Jelen sorok írójának az értelmezése szerint az ember kézhasználatának evolúcióját mutatta be a 3T alternatív eszközökkel, alternatív módon, kezdve az azt megelőző időktől, a kézhasználat előnyeire való ébredéstől, majd egészen az eszközhasználatig, sőt a közösségépítésig. Mához illő befejezése lehetett volna a történetnek, annak megválaszolása, hogy hogy jutottunk el addig, hogy mások mozgassák a kezeinket, ha már szóba hozta Szuhaj György a megnyitón, pl. a választásokon, de az is lehet, hogy annak a sorozatnak az első részét láttuk, amiben 3T-ék arra keresték a választ, hogy hogy unatkozhat egy ember annyira, hogy elinduljon egy sajtgurító versenyen. De hát ilyen az alternatív előadóművészet. Mindenesetre nagy sikere volt, bár egy kisfiú meg majdnem ellopta a show-t a 3T elől.

A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg.

Vélemény, hozzászólás?

in , , , ,

Gombóc Artúr és barátai mesés utazásával zárult a Cervinusfest

A Cervinus Művészeti Fesztivál utolsó előadásában ismét a gyermekeknek kedvezett – látszólag – mert úgy gondolom, azok a felnőttek, akik beültek gyermekeikkel, unokájukkal a Vízi Színház nézőterére, éppen úgy élvezték a mesét, mint maguk a kis nézők.

Csukás István a derűs meseíró maga dolgozta színpadra Gombóc Artúr történetét a Játékszín számára, akik elhozták Szarvasra az előadást. Gombóc Artúr (Vida Péter) nem tud elrepülni a többi madárral, mert kissé meghízott (nagyon meghízott), pedig már minden ételről lemondott, kivéve a csokoládét – a kereket, a szögleteset, a hosszút, a töltöttet és sorolhatnám még. Ezért úgy dönt, gyalog indul Afrikába, kísérői is lesznek, az Esernyőmadár (Erdélyi Timea), Sipirc, a macska (Kovács Vanda), Téglagyári megálló Kutya (Gerner Csaba), de csatlakozik Nulla kilométerkő (Szölőskei Tímea) is. Közben persze segítők is akadnak a Sofőr, a Masiniszta, a Pilóta (Vass György) és Füttyös Rezső (Dolmány Attila), aki végül el is juttatja a kis csapatot – a közönség segítségével – Afrikába.

Maga történet inkább kisebb gyermekek részére íródott, azonban a színészek játéka, a zene (Szitha Miklós), a szép díszlet és a jelmezek (Kovács Yvette Alida) élvezhetővé tették az előadást. Vida Péter Gombóc Artúrja telitalálat, hatalmas jelmezében emlékezetes mozgással válik a gyermekközönség kedvencévé, elhitette a nőzőkkel, hogy ő Gombóc Artúr. Erdélyi Tímea Esernyőmadara, cserepével, szellemes mondataival kedves, szerethető útitársa Artúrnak. Kovács Vanda Sipirc macskája, aki nem lökte le a tejes csuprot, csak a huzat volt, megszelídül. És Téglagyári megálló Kutya is emlékezetes marad a közönség számára. Gerner Csabát jó volt látni ismét szarvasi színpadon, alakítása határozott, karakteres. Szölőskei Tímea Nulla kilométerkőként hangjával tűnt ki.

Kedves, aranyos, minőségi mesét láttunk Zsurzs Katalin rendezésében, szép körítéssel, jó színészi játékokkal. A tanulság talán a tolerancia, hogy fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk, a külsőnkkel, a rigolyáinkkal együtt. Segítsük egymást még akkor is, ha a célt mégsem sikerül elérni, de legalább megpróbáltuk.

A fotókat babák Zoltán készítette.

Gombóc Artúr és barátai mesés utazásával zárult a Cervinusfest

Soha nem volt ilyen népszerű a csabacsűdi sátoros zenetábor