Pénteken este a Szarvasi Vízi Színház színpadán az V. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál 14. versenyprogramjaként láthattuk Wilder – Stewart – Herman Helló, Dolly! című musicaljét. Zsúfolásig megtelt a nézőtér, vagyis minden jegy elkelt.
Thornton Wilder írását 1969-ben vitték filmre Barbara Streisand és Walter Matthau főszereplésével, Gene Kelly rendezésében. A film két Oscar-díjat kapott a látványra és az eredeti filmzenére.
A Turay Ida Színház 2015 októberében mutatta be Verebes István (Jászai-díjas) rendezésében a musicalt. A férfi főszerepet maga a rendező vállalta, igaz kettőzve, Győri Péterrel játsszák. A történet egyszerű: Mrs. Dolly Levi (Détár Enikő) özvegyasszony, aki azzal foglalkozik, hogy mások számára megtalálja az igazit, mígnem egyik ügyfele Horace Vandergelder (Győri Péter) felkelti érdeklődését, mert elég gazdag, hogy férjelöltként szóba jöhet Dolly számára. A felismerést tett követi, és Dolly mindent elkövet, hogy Horace Vandergelder végül benne lássa meg az igazi nőt.
Összességében nagyon profi előadást láttunk, de ez a Turay Ida Színház esetében nem meglepő, hiszen évről évre magas színvonalú produkciókkal kápráztatják el a közönséget. Nézőként a rendezés, a színészi játék, a díszlet, a jelmezek minden nagyon jó volt, a helyén volt minden, mégis hiányzott egy csöppnyi fűszer, ez pedig Détár Enikő mindenkit lehengerlő Dollyja. Igaz, a színházi szinopszis nem írja, hogy energikus, hogy túlfűtött, de én azt vártam, hogy Détár Enikő „felrobbantja” a színpadot, mindenkit magával ragadóan viszi az előadást. A színésznő azonban visszafogottan játszott, mosolyogva, kedvesen, nagyon profin, de hiányzott a tűz, ami Détár Enikőre jellemző a színpadon és Dollykét vártuk volna az előadásában.
Horace Vandergelder szerepében Győri Péter színészi eszközeit felhasználva jól alakította a mogorva férfi szerepét (voltak nagyon jó pillanati), akinek a bemutatott hölgyek nem feleltek meg, de talán Dolly talpraesettsége vonzotta. Azonban nem volt meg a két ellenpont Horace Vandergelder komolysága és Dolly Levi robbanékonysága között, ezért nem volt meg az egyensúly, az összhang a két színész között sem.
Vandergelder segédje, Corneliu Hackl (Sövegjártó Áron) az este kiváló alakítást nyújtott, ahogy a Dolly által a neki szánt feleség, Mrs. Irene Molloy (Germán Lívia) is. Barnaby Tucker – Vandergelder másik segédje – (Kurkó J. Kristóf vagy Rubóczki Márkó) és Mrs. Molloy segédje Miss Minnie Fay (Rárósi Anita) hozták azt a karaktert, amit szerepük és a rendező nekik szánt. Kedvesen, bájosan, jól. Két rövid szerepben emlékezetes volt Ernestina Topolcsányi Laura és Rudolf, főpincér szerepében Boros Zoltán.
Az előadás magyar változatát készítette Böhm György és Korcsmáros György, a zenei vezető Berkes Gábor, korrepetítor Félix Györgyi, koreográfus Borbély Krisztina, díszlet Darvasi Ilona, a jelmezek KYDI alkotómunkájának eredményei.
Az előadást a közönség hosszantartó tapssal jutalmazta, a színészek pedig mosolyogva – nem sietve – fogadták.
A fotókat Babák Zoltán készítette.
