A nap általában egy bemutatóval kezdődött, amin Rómer Ilona az akvarell- vagy a pasztelltechnikát ismertette a kezdőknek. A harmadik alkalommal megrendezett pasztelltáborban a 12 évestől a 80 évesig minden korosztály képviseltette magát, így a festészet terén szerzett képzettség is széles skálán változott.
– Vannak kimondottan ügyes mesterek közöttünk, és vannak kezdők is. Bárki jöhet, bárki részt vehet a táborban. A kezdők megtanulnak egy kicsit a művészetben alkotni, a mesterek pedig kiélhetik a kreativitásukat – mondta Rómer Ilona a táborról.
Ottjártunkkor az ausztrál bennszülöttek félreismerhetetlen stílusával, az aboriginal technikával ismerkedtek. Ezen annyiban módosítottak, hogy megpróbálták magyar motívumokkal felütni az ausztrál őslakosok.
– A tematikánk az, hogy minden festhető, ami tetszik, ami szimpatikus. Tulajdonképpen olyan, mint egy boldogságfestés. Mindenki azt festi, ami szimpatikus neki, amitől ő jól érzi magát. Nekem az a célom, hogy az emberek, akik idejönnek, akár művészek, akár nem, megszeressék a festészetet, mert én a művésztanár társaság tagjaként már nagyon régen az a törekvésem, hogy a művészetet bevigyük az emberek közé, és ezáltal megszerettessük a festészetet – árulta el filozófiájáról, miközben egyik szeme az eget kémlelte, hogy esni fog, vagy nem fog esni, kihozzák-e a bográcsot, vagy ne hozzák ki.
Minden nap tíz órakor a nyakukba vették a várost, megnézték Szarvas látnivalóit, nevezetességeit. Nagyon szerettek a Vízi Színház környékén rajzolni. A mocsári ciprusok, a Bolza-kastély, a millenniumi emlékmű, az Ótemplom, vagy mögötte a harangláb, a múzeum előtti tér, mind-mind kifogyhatatlan témát adtak nekik. Pihenésképp ihletet merítettek a Ruzicskay Alkotóházban, voltak az Arborétumban, a Mini Magyarországban, ill. megtekintették a Vesztegzár a Grand Hotelben nyilvános főpróbáját.
– Az idejövő embereknek ez mind rendkívül nagy látvány – jelentette ki a tábor vezetője, aki az első szarvasi kifestő egyik megalkotója volt.
Az idén tizenöten jöttek el a táborba. Ők Budapestről, Abonyból, Mezőtúrról, Szentandrásról és természetesen Szarvasról érkeztek. Nyolc-tíz visszatérő festő van, akik már az első alkalom óta részt vesznek az alkotótáborban, de mindig van öt-hat új jelentkező is.
– Nagyon elégedett vagyok velük – válaszolta Rómer Ilona arra a kérdésünkre, hogy mennyire sikerült átvenni, magukévá tenni az oktatói instrukciókat. – Akik már korábban is itt voltak, nagyon szépen festenek, nagyon önállóan dolgoznak. A kezdők pedig remekül elsajátították egyrészt az akvarell–, másrészt a pasztelltechnikát. Már nagyon szép pasztelltechnikával dolgoznak. Ez korosztályonként is változó, de már a 12 éves lány is nagyon ügyesen pasztellezik.
A tábor zárásaként minden évben rendeznek egy egyórás kiállítást. Pénteken délután háromkor felszerelik a falakra az alkotásokat, négytől ötig megnézik, elemzik a heti munkát a kiállított képek kapcsán, majd leszedik a képeket és mindenki viszi haza a sajátját.
Az idén Fekete Júlia képzőművész nyitotta meg a kiállítást, majd az öt óráig fennmaradó rövid idő pedig a baráti beszélgetéseké volt.
