Idén is visszatérő vendége volt a Zenepavilonnak a Tessedik Táncegyüttes kamaracsoportja. Augusztus 17-én ötödik, egyben utolsó alkalommal hozták el a különböző tájegységek jellegzetes mozdulatait.
A táncosok számára a nyár semmiképp sem a pihenésről szólt. Épp ellenkezőleg. Egymást érték a felkérések: vendégszerepeltek a környező településeken, a Civil Napon, az Aratónapon, Kondoroson, ill. több színházi előadásban – Csodaszarvas, Lili bárónő – is közreműködtek.
Az egyik legnagyobb sikert egy kelet-csehországi folklórfesztivál jelentette, amely augusztus 5-7-e között került megrendezésre. A nemzetközi eseményen horvátországi és szlovákiai szlovákokkal, csehországi ukránokkal, bolgárokkal és görögökkel együtt állhattak színpadra, ráadásul magyarországi magyar együttesként.
– Nemcsak szlovák táncokat táncolhattunk, ami sokkal színesebb műsort tett lehetővé. Tetszett a közönségnek, mert javarészt újdonság volt számukra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy fiatalnak mondható csapattal mentünk ki. Sokuk alig húsz esztendős vagy még annál is fiatalabb. Úgy érzem, nagyon jó elegyet alkotunk. Az idősebbek nevelik a fiatalabbakat, nemcsak a táncban, hanem az élet más területein is – vélekedik ifj. Csasztvan András tánckarvezető.
A meghívást a tavalyi gyetvai folklórfesztiválnak köszönhette az együttes, amelyen egy évvel korábban mutatkoztak be. A hét páros több helyszínre is eljutott, köztük volt olyan színpad, ahol mintegy 2-3000 fős közönség követte figyelemmel a produkciójukat.
A tánckarvezető rámutatott, nemzetközi fellépések korlátja gyakran az anyagiakban keresendő, ezért különösen szerencsésnek érzik magukat. Sok esetben ugyanis a művészeti csoportok nem tudják fedezni a magas utazási költséget, ami számos felkérés lemondásához vezet.
– Azt szeretnénk, hogy az életben ezzel foglalkozhassunk – mondja a fellépést követően Oláh Márkó és Nemcsényi Alíz, akik nemrégiben az egri Országis Ifjúsági Szólótáncversenyen kiérdemelték Ezüstpitykés és a Gyöngygalléros táncos címet. Mindketten főiskolára készülünk, és szeretnénk később munkába állni – teszik hozzá szilárd meggyőződéssel.
Alíz rámutatott, nem kergetnek hiú ábrándokat. Azt is látják, hogy ezzel a hivatással nagyon nehéz elhelyezkedni. A legjobbnak kell lenni, vagy vállalni a kompromisszumot, és a tánc mellett más civil foglalkozást is folytatni.
A „Kis esti zene” fellépői Balázs Henrietta, Sindel Tímea, Nyemcsok Dorottya, Király Enikő, Nemcsényi Alíz, Juhász Áron, Oláh Márkó, Ökrös Dániel, Rusvai Márton, Csaszvan Zsuzsanna – ének – és ifj. Csasztvan András voltak, akik tirpák, vajdaszentiványi, szilágsági, széki, rábaközi és magyarapalatkai táncokból hoztak ízelítőt az érdeklődőknek.
