Kacagás és könnyek – ezt ígéri a Cervinus Teátrum közelgő premierje, a Jóéjszakát Mama! című színjáték. Marscha Norman Pulitzer-díjas darabját először 1983-ban mutatták be a Brodway-n, és azonnal elnyerte az év legjobb előadásának járó díjat és a kritikusok díját is. A kétszemélyes kommerszben anya és lánya édes-keserű kapcsolata bontakozik ki, és alig egy éjszaka leforgása alatt egy egész élet tárul fel a néző szeme előtt, lebegtetve a kérdést: vajon mit válasszunk, éljük nehézségekkel teli életünket, vagy dobjunk el magunktól mindent.
Szombat este az utcák már sötétbe burkolóztak, de a kamarateremben még lázas munka folyt. A polgári lakást idéző bútorok között Dósa Zsuzsa és Zsurzs Katalin forgolódott, akik Jessie és Thelma végzetes estéjére készülődtek. A színészek néhány perc alatt elhitették a nézőkkel, hogy anya és lánya hazugságokkal és ki nem mondott igazságokkal teli világába csöppentünk, a varázst csak a rendezői szék felől érkező súgás törte meg alkalomadtán.
– Néhány éve már játszottam ezt a szerepet Székesfehérváron. Nagyon örültem, amikor szóba került, hogy újra elővesszük, mert ez egy kiváló darab és egy nagyszerű szerep – árulja el a felkérésről a habókos, rózsaszín álomvilágban élő édesanyát alakító színművész. Ezt a darabot úgy írták meg, hogy nem lehet belőle menekülni. Nagyon nagy érzelmek és indulatok hatják át, ezért nagyon izgalmas játszani.
A történet egy átlagos estének indul, de hamarosan rémálommá változik. Jessie ugyanis azzal a bejelentéssel érkezik haza, hogy öngyilkos lesz, és döntéséről senki sem tudja lebeszélni.
– Az ember keresi magában a válaszokat, vagyis hogy valaki hogy, s miért jut el arra a pontra, hogy elkezdjen azon gondolkodni, akar-e még élni. Egy olyan szélsőséges témáról van szó, ami a mai napig tabunak számít. A darab válaszokat ad a feltett kérdésekre, én magam pedig arra törekszem, hogy minél hitelesebben megformáljam a karaktert, maradva a realitás talaján. Tényekkel körbebástyázva keresem magyarázatot arra, ami ezzel a nővel történik – elemzi a meglehetősen szélsőséges, magányos karaktert Dózsa Zsuzsa.
Varga Viktor elmondta, rendezőként is nagyobb kihívás egy kétszereplős darab, mert olyan húrokat pendít meg, amikről csak ritkán és keveset beszélünk. Ráadásul a több mint 30 éve íródott előadás korunkra is reflektál. Sokszor ugyanis ma is háttérbe szorulnak emberi kapcsolataink, az igazság helyett pedig csak féligazságokat kapunk.
– Én nagyon nem szeretem a kegyes hazugságokat, pedig mi magunk is ezt tesszük. Mindenki számára ismerősek a Ne mondd el apának vagy a nagyinak! kezdetű mondatok, a baj csak az, hogy amikor kiderülnek ezek a hazugságok, nagyon tudnak fájni. Egyszerre izgalmasak és mulatságosak a szituációk, biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek a nézők közül, akik magukra ismernek – boncolgatja a darabban megfogalmazott kérdéseket a rendező.
A szórakoztató, de egyben elgondolkodtató előadást először szeptember 21-én láthatja a teátrum új kamaratermében, de 22-én és 23-án is megelevenedik Thelma és Jessie története.
