G.E.
A XIX. Szarvasi Szilvanapok záróelőadása igazi kuriózum volt, hiszen Derzsi György színművész fergeteges – közel másfél órás – előadása zárta a fesztivált, akit mostanában ritkábban láthatunk Szarvason.
A művész „Kalandozás az operett világában” címmel lépett színpadra. Kodály Zoltán Székelyfonójából A Csitári hegyek alatt című dallal indított, majd Huszka Bob hercegéből énekelt, amit egy ima, az Adj Uramisten követett. Egy varázslatos keringő, a Nagyapám húsz éves volt szinte táncra csábította közönséget. A műsorban több Lehár Ferenc, Kálmán Imre operett részlet hangzott el Derzsi György varázslatos hangján. A dalok közben a művész táncra perdült, sőt szaltót is vetett, a közönség örömére. A zárásként Kacsóh Pongrácz gyönyörű dala a „Fülembe csendül egy nóta még” kezdetűt hallhattuk. Derzsi György humorral, öniróniával beszélt, társalgott a közönséggel, akik nem akarták elengedni, és mivel ez volt a befejező előadás, így volt idő ráadásdalokra is, így hat dalt hallgathatott még a közönség a színművészből. A ráadás nem operett, hanem szép slágerek voltak – Menyhárt János, Fenyő Miklós, Varga Miklós és Koltai Gergely nagyon szép melódiái, dallamai szólaltak meg –, de az István, a király című musical két ismert dala is felcsendült. A közönség hosszú tapssal köszönte meg Derzsi Györgynek a koncertet.
Az előadás után beszélgettem Derzsi Györggyel.
G.E.: Gratulálok a koncerthez! Fantasztikus voltál, a közönség tombolt. Hogyan állítottad össze az anyagot?
D.GY.: Sok koncertet láttam, néztem és figyeltem a felépítését, a pszichológiáját, nézőként és figyeltem magamat és a közönséget is, hogyan reagálok, mit csinálok az elején. A nézők kezdetben fészkelőnek, lassan hangolódnak rá a fellépőre. Tehát a lassú kezdés, ez esetben A Csitári hegyek alatt jó kezdésnek tűnt, hiszen a közönség ismeri a dalt, elcsendesedik, majd jöhetnek a tempósabb számok. De közönségtől is függ, hogy „veszik-e a lapot”. Igyekszem ugyanúgy viselkedni, mintha egy baráti társaságban beszélgetnénk. Ha látom, hogy a közönség jól érzi magát, akkor lehet viccelődni, akkor már én is engedek, lazítok kicsit, mert tudom, hogy sikerre tudom vinni műsoromat.
G.E.: A Szerelmem, Sárdy a szívem csücske, hol tart?
D.GY.: 88, és év végéig meglesz a 95. előadás is. Októberben ismét megyek Kanadába a Sárdyval és egy ünnepi műsorral is.
G.E.: Kétszer voltál Kanadában, és most megint visszatérsz, mesélnél a kezdetekről?
D.GY.: Az elmúlt évben egy elmaradt előadás miatt hívtak ki engem, akkor még nem tudták ki vagyok, csak kaptak egy ajánlatot, és megnézték a weblapot, így hívtak meg Torontóba, Montrealba és Calgaryba. Három hely, 14 napos út volt. De tetszett nekik. A torontói Parameter Club egy kis klub, Bede Fazekas Zsolt vezeti, ahol előadásokat, koncerteket szerveznek, és nagy sikere volt a Sárdynak. Zsolt megkért, hogy ilyen jellegű kis előadásokat ajánljak neki, amiből már több meg is valósult. Létrehoztak egy bérletet ezekre, aminek hozományaként mehettem ki másodszorra idén márciusban a Lehárral, de szerveztek 4-5 bemutatót Sárdyból is Toronto környékén. Októberben visszavárnak, pedig nem terveztem az idénre több utat, de csörgött a telefonom, és hívtak október 23-ra egy ünnepi műsorral, és ha már ott vagyok, Sárdyt is szerveztek Calgary, Vancouver, Edmontonba. Az októberi műsorban versek, hazafias dalok lesznek, október 12-én indulok.
G.E.: Tervezel újabb önálló estet, régebben, amikor beszélgettünk, szó volt Kálmán Imréről?
D.GY.: Igen tervezek, de most nincsen időm rá. Sok a munkám. Kaptam felkérést zeneszerzésre, azt nem mondom, hogy jobb, mint Sárdyt játszani, de néha jobban érzem magam az alkotásban, mint a színpadon. Elvonulok, és ez kitölti az életemet.
G.E.: Magányos farkas vagy?
D.GY.: Igen, szeretek egyedül dolgozni.
G.E.: Rendezel, játszol a Komáromi Lovas Színházban…
D.GY.: Hát a rendezés nem komoly részemről, én azt nem nevezném rendezésnek, hanem színpadra állítok előadásokat. A rendezés számomra nagyon komoly szakma, nem érzem olyan felkészültnek magam, hogy elemezzek darabokat. Máshol nem tudnék rendezni, és nem is akarok. Nem vagyok rendező. A zenés darabokat színpadra állítom, mert jól kijövök emberekkel, viszonylag gyorsan születik meg egy előadás, ezért alkalmaznak Komáromban, de nincs ebben semmi varázslat.
G.E.: Lovagolsz?
D.GY.: Igen.
G.E.: Rendszeresen?
D.GY.: Nem, mostanában nem. Nyáron a MagyarRock Dalszínház a Monostori Erődben mutatta be A kőszívű ember fiait, amiben Palvicz Ottót játszottam, ott szinte végig lovon voltam. Ebben volt egy kardpárbaj is lovon. Szerettem. Jó kis előadás.
G.E.: Terveid?
D.GY.: Hű, hát az sok van! Nagy fába vágtam a fejszémet. Az elmúlt évben egy pályázatra zenét írtam Szent Erzsébet életéről. A szövegkönyv és a dalszövegek Meskó Zsolt munkája. Ő találta a pályázatot is. Leadtuk határidőre, de gyors munka volt, ezért még alakítgatjuk. Utána ástam bele magam mélyebben, nagyon foglalkoztat a téma. Több rendezőtől kértünk véleményt és javaslataikat megfogadva formáljuk. De most fiókban van, mert augusztusban Kazinczy fiának Kazinczy Lajos ezredesnek a munkásságáról írunk, akit a 15. aradi vértanúnak is hívnak, kivégzésekor öt nappal múlt 29 éves. Vagyis 1948-ról egy nem szokványos musicalt írunk, amivel a fiatalokat szeretnénk megszólítani zeneileg, de tartalmazza a musical minden elemét is. Ebben is Meskó Zsolt az alkotótársam. Én bízom a darabban.
G.E.: Teljesen más stílusnak tűnik, mint az előbb említett Szent Erzsébet…
D.GY.: A Szent Erzsébet szimfonikus zenekarra van írva, ebbe beletettem álmaimat, stílusomat, érdekelt Szent Erzsébet, de Zsolt (Meskó Zsolt) találta ki. Neki már volt egy misztériumjátéka. A dalokat felvettük már egy operaénekesnővel, akinek a hangjára írtam a zenét, kívülállóként tudom hallgatni.
G.E.: Az első zenés darabod a Kincsem volt – ha jól tudom –, ezt Te is rendezted…
D.GY.: Az első zeném a Kincsem volt, amit nagy sikerrel játszunk Komáromban. Jó látni, hogy a közönségnek tetszik a zeném, tapsolnak rá. Nagy öröm, hogy amit létrehoztam, az másnak is örömöt okoz. A semmiből, a szobám sarkában született és az előadások alatt hatszáz ember tapsolja meg. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a gyermekeim megszülettek, az földöntúli boldogság, az csoda volt.
G.E.: Mert a zene is valamilyen szinten Te vagy!
Gyuri sok sikert kívánok Neked, Kanadában, a Lovas Színházban, a musicalecet mielőbb mutassák be és legyenek sikeresek, de remélem, Szarvasról sem feledkezel el, mert ahogy délután tapasztalhattad, a közönség szeret, és visszavár!
