A népmese napját 2005. szeptember 30-án, – Benedek Elek születésnapján – ünnepelték meg először. A nap célja, hogy ezen a napon gyerekek és felnőttek megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
A népmesemondás hagyományos szerepe a közösségekben valamikor a közösségi összetartozást erősítette, emellett tanító-szórakoztató céllal élethelyzetek megoldására beszélt el példákat. Kisgyermekkortól kezdve a nyelv elsajátítását is segítette.
E jeles napot Intézményünkben is több éve együtt ünnepli kicsi és nagy, óvodás és iskolás, s a velük foglalkozó felnőttek. Hagyományainkat idén is folytatva, kisiskolásaink látogattak vissza volt óvodai csoportjukba, s örvendeztették meg az apróságokat a népmesekincs egy-egy gyöngyszemével. A sok szép mese a közös ünneplés jegyében összekapcsolta a meséket szerető résztvevőket.
A Szamóca csoportosok pedig a Mackóvár Gyermekkönyvtár vendégei voltak egy délelőttre, mely alkalommal Uhljár Adrienn 5. osztályos tanulónk előadásában hallgathattak népmeséket, majd ismerkedhettek meg csodaszép mesekönyvekkel, s akik kedvet kaptak, vidám színezőket kelthettek életre.
A népmese hatalmas ereje a mai napig elsősorban szóbeliségében rejlik. Fontos, hogy minden nap meséljünk gyermekeinknek! Ha megismerjük a népmeséket és visszahelyezzük a mindennapi életünkbe, gyermekeinkkel együtt megtalálhatjuk a boszorkányok, a királyok és a szegény legények között önmagunkat.
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)
Szalbotné Kovács Mária szakvezető óvodapedagógus
