Létezik egy olyan világ, ahol az emberek víz, villany nélkül élnek, és a földön alszanak. Ahol természetes a többnejűség, és 90 százalékuk analfabéta. A legfőbb ellenség a fehér ember, aki elvette tőle természetes élőhelyét, és megismertette vele az éhezést. Ez a hely Peru turistáktól messzi eső területe, ahol túlnyomórészt ashén inka közösségek élnek. Itt szolgál már 8 esztendeje Finta Lajos missziós pap, aki szeptember 28-án a Tessedik Sámuel Múzeum közönségének mesélt tapasztalatairól.
– Nagyon nehéz tanítani olyan embereket, aki nem ismerik a betűket, és a hitről semmit sem tudnak. Ahol én vagyok, oda az első ferencesek 1935-ben érkeztek, ami közel sem kolumbuszi idő. Én, a „gringo” vagyok számukra az ellenség, és az ellenségtől bármit elfogadni nagyon nehéz. Ha pl. egy ösvényen sétálok, és lányok, asszonyok jönnek velem szemben, azonnal elbújnak, ha pedig idősebb is van közöttük, és már nem mozognak annyira, akkor a hátát mutatja nekem. Épp ezért az első feladat az volt, hogy elfogadtassam magam velük, utána pedig érzékeltessem, hogy nem minden fehér ember rossz – írja le a kiindulási helyzetet.
Lajos atya a Gál Ferenc Főiskola Gyakorlóintézményének meghívására érkezett Szarvasra. Az előadás a tavalyi sorozat folytatása, amikor dr. Hamvas Endre Ádám filozófus Szent Ágoston értekezéseibe avatta be a hallgatóságot. Az időzítés ezúttal nem volt egyszerű, mivel a missziós pap csupán háromévente egyszer utazhat haza, hogy erőt és adományokat gyűjtsön a folytatáshoz.
– Egyetlen út van, a tanulás útja, ezt nem lehet megkerülni. Amíg valaki nem jut el az értelmes gondolkodás szintjére, addig nem lehet eredményt elérni. Beláttam, hogy a megoldás az, ha én is egy iskolát hozok létre. Sajnos politikai akarat áll az oktatás háttérben, ami azt célozza meg, hogy ezek az indiánok buták maradjanak. Nem ismerik az emberi méltóságot, az értékeket, még magukat sem veszik emberszámba. Vagyis először rá kell őket döbbenteni, hogy ők is Isten képmásai, és innen lehet továbblépni – magyarázza a rögös út legfontosabb állomásait.
Az oktatási rendszerről szólva elmondta, a körzetébe 42 törzs tartozik, 39 általános iskolával. A gyerekek 6 osztályt végeznek el, de még a legkiválóbb diákok sem tanulnak meg írni és számolni. Tanár ugyanis bárkiből lehet, aki nem bírja a komolyabb fizikai munkát. Egy hét alatt kiállítják számára a hivatalos papírt, és másfélszer annyit keres, mint főiskolát végzett kollégái. Ez is azt a célt szolgálja, hogy az őslakosok megőrizzék a civilizálatlan létformát, és a politikai vezetők olcsóbban megszerezzék tőlük az értékes faanyagot.
A bentlakásos kollégiumot azok számára hozta létre, akik tovább szeretnének tanulni, de több napi járásra van tőlük a legközelebbi középiskola. Összesen 19 diákkal foglalkozik, akik ételt és szállást kapnak, ill. délutánonként szilenciumon vesznek részt. Büszkeséggel beszélt arról, hogy négy év alatt eljutottak arra a szintre, hogy az indiánok jobb átlagokat produkáltak, mint a falubeliek, vagyis megnyílt számukra az út a főiskola felé. Célja, hogy az elkövetkező években a kollégium önálló intézménnyé váljon, hogy folyamatosan biztosíthassák a gyerekek számára a továbbtanulási lehetőséget.
Lajos atya legközelebb október 10-én utazik vissza Peruban. Azt mondja, azt még nem tudja, mennyi időre, de azt egészen biztosan, hogy az álmok megvalósításához az Úr segítségére lesz szüksége.
