Az állatok világnapja alkalmából délutáni programsorozatot szervezett a Szarvasi Város- és Környezetvédő Egyesület és a Cervinus Teátrum. A programok helyszíne a kultúrközpont épülete, ill. a mögötte levő tér volt. A mostoha időjárás nem kedvezett a szabadtéri rendezvényeknek.
Elsőként dr. Zima János állatorvos várta a gyerekeket a színházteremben, ahol a Mancs című film előtt rövid interaktív előadást tartott az ember legjobb barátjának tartásáról, annak egészségügyi vonzatairól, ill. emberre is terjedő betegségeikről. A gyerekek nagyon igyekeztek jó válaszokat adni az állatorvos kérdéseire, de válaszaikból inkább az tűnt ki, hogy az általánosságokkal tisztában vannak, de a felelős állattartás szabályainak ismeretén lenne javítanivaló.
A nap további részében dr. Kozák Réka a felelős állattartók feladatairól, kötelességeiről, és
dr. Hanyecz Katalin a madarakról, pontosabban a gólyákról beszélt a gyerekeknek, akik jelképes belépődíj, 100 forint ellenében tekinthették meg a másik két filmet, a Kisállatok titkos élete és a Gólyák címűt is.
A késő délután folyamán Károlyi János a szarvasi kutyaiskola vezetője és néhány kutyás barátja várta a gyerekeket és szüleiket a parkoló melletti platánok alatt. Szükség is volt a fák oltalmára, mert ha alacsony intenzitással is, de folyamatosan esett.
Kérdésünkre elmondta, hogy baráti társaságból alakultak iskolává. Ő a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik kutyákkal. Németországban, Belgiumban a rendőrségnél, ahol mint mondta, ténylegesen érdemi munka folyik kutyakiképzés-ügyben, tanulta a szakmát.
– Szarvason egy teljesen amatőr csapattal kezdtünk, csupán jókedvből, a természet szeretete, az állatok szeretete, a szabadban való mozgás, sportolás vonzott minket. Nem sokkal rá, hogy elkezdtük ezt a szabadidős tevékenységet, híre ment, szájról szájra adták a hírét, mint egy jó mese, vagy egy jó reklám terjedt a városban, így aztán egyre többen lettünk a kutyaiskolában is, egyre többen jelentek meg egészen kicsi, de idősebb kutyákkal is. Mindenkinek nagyon szívesen segítünk, senkit nem utasítunk el. Bármilyen kutyával lehet jönni hozzánk, a fiataltól az idősebbig, a kistestűtől a nagytestűig, a keveréktől a fajtisztáig szívesen látunk mindenkit. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek tudunk segíteni abban, hogy hogy könnyebben boldoguljon, egyszerűbben tudjon együtt élni a kutyájával – ajánlotta az egyesület segítségét a kutyatulajdonosoknak.
Bemutatójuk során csak egy-egy epizódot felvillantani volt idő abból a sokrétű munkából, amit végeznek. Ennek ellenére a bemutató nagyon meggyőzően sikerült. Az érdeklődők láthatták, milyen az, amikor engedelmes munkát, fegyelmező munkát, ügyességi gyakorlatokat végeznek legjobb barátaink. Bemutatták, hogy az iskolába járó kutyák milyen jól vannak szocializálva, mindenhol magabiztosan és jól dolgoznak. Az alapgyakorlatokat egy vezényszóra, a gazda jelére hajtották végre.
A kutyázás tényleg minden szegmensével foglalkoznak, egészen a kiállításoktól a vizsgákra való felkészítésig. Tagjaik, ill. kutyáik közül többen tagjai a Körös-Kondor Katasztrófavédelmi Csoportnak.
– Bemutatónk alatt tényleg csak minimális része annak, hogy miből áll a kutyakiképzés. Megmutattuk, hogyan működnek a kutyák ösztönei, hogyan dolgozunk azokkal az ösztönökkel, különböző reflexekkel. Hogyan képzünk, hogyan motiválunk kutyákat. A mai nap egy pici ízelítő, egy nagyon pici bemutatása volt annak, hogy mi is a kutyakiképzés – mondta Károlyi János.
Ha egy kutyatulajdonos hasonló helyzetbe kerül, természetesen egyből van egy kérdése a kutyakiképzőhöz családjának a legjobb barátjával kapcsolatban. Nem volt ez másképp most sem, így kérdést intéztem magyar vizslánkkal, Szofival kapcsolatban. A sors nagy ajándéka, hogy egy focimeccs utáni tombola főnyeremény státuszból a családunk tagjává vált, és hogy ilyen jó természetű kutyával lakhatunk együtt. Nem rág szét semmit, nem nyal össze senkit, fölöslegesen nem ugat. Nem öl vezényszóra, nem hozza be az újságot, nem csinál semmi különösebb kunsztot, de bárhova eljön póráz nélkül, érti a kéréseimet, és végre is hajtja. Megáll az útkereszteződésben, első szóra elindul pontosan mellettem, tudja, mikor szaglászhat kicsit szabadabban, de az egyik szemét akkor is rajtam tartja.
Mindenki dicséri, hogy milyen jól van nevelve, mire én szét szoktam tárni a karomat, és olyankor elárulom, hogy én sem értem, mert én csak meg szoktam beszélni vele a dolgot, és meggyőződésem, hogy megérti mit mondok neki. Elvégre anyanyelve, amit szerintem azért nem használ, mert nem szeret beszélni, vagy csak egyszerűen nem akarja ránk hozni a frászt.
Mostanában el szokott kísérni futni, de hazafelé le-lemaradozik, nehezebben tudom magam mellett tartani, igaz, olyankor már a nyelvén lépked. A szarvasi kutyakiképző elárulta a titkot. Nem kell mást tennem, mint jutalomfalatot a zsebemben tartani, és amikor csökken a figyelme, ezzel kell motiválni. Nem akartam ilyen trükkel megalázni, meg el is felejtettem, hogy ő is szerethet nassolni, de másnap kipróbáltam. Természetesen működött. A kevésbé szerencsés kutyatulajdonosoknak is ajánlom, kérjék a kiképzők segítségét, hogy a kutya-ember együttélés zökkenőmentesebb, vagy a jó még jobb legyen!
