Lakodalmas menetet ábrázolnak azok a Ruzicskay-képek, amelyek október 6-a óta a Szarvasi Városi Könyvtár falait díszítik. A 70×100 cm-es nagyméretű olajfestmények valószínűleg a ’30-as évek derekán készültek, a szarvasi festőművész legjobbnak ítélt korszakában. A képek mindeddig Orosz György nyugalmazott főrendező tulajdonát képezték, aki nagy becsben őrizte az édesapjától örökül kapott ereklyéket.
Egyebek mellett Orosz Iván és Ruzicskay barátságára is rávilágított az a fórum, melynek keretében a helyi értékek kerültek górcső alá. Elsőként dr. Molitorisz Pál helytörténész tárta a közönség elé a meglehetősen szoros emberi kapcsolat kialakulását.
– Orosz Iván a két háború között a szarvasi kultúra mindenese volt. Szerkesztett, verseket írt, kulturális eseményeket szervezett, ill. elsőként szorgalmazta a múzeumalapítást. Mindkettejük nagyon hasonló érdeklődési körű volt, amiből barátság született. Ez hozta magával, hogy Ruzicskay kedvezményesen sok képet festett a számára. Sok családi témájú kép is készült, de néhány közülük eltér ezektől. Valamennyit a fia örökölte meg, aki egy olyan helynek szerette volna adományozni, ahol elsősorban szarvasiak találkozhatnak velük – summázta az előzményeket a helytörténész, aki a szervezésben is aktívan közreműködött.
Orosz György beszédében kiemelte, bár 20 éves korában elkerült a településről, szarvasinak vallja magát. Sokat köszönhet a Körös-parti településnek, nyugdíjazását követően pedig hazahúzta a szíve. A képekkel is ragaszkodását szerette volna kifejezni. Az alkotásokat először a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termébe szánta, de annak kialakítása nem volt alkalmas a befogadásra, mint ahogyan a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban sem találtak számukra megfelelő helyet.
Az adományt Csasztvan Andrással, a Helyi Értéktár Bizottság elnökével közösen leplezték le.
– Nagyon hiányoznak – fedte fel érzéseit a festményekről készült kicsinyített fotók átvételét követően az adományozó. A kisebbik szobában voltak a falon, ahol én is fekszem. Úgy állt a fekhelyem, hogy minden nap, amikor lefeküdtem vagy felkeltem, ez volt az első, amit megláttam. A helyük egyelőre üres, ahol fel voltak akasztva, egy kicsit világosabb a fal.
Mindazonáltal örömének is hangot adott, miszerint a legjobb helyre kerültek, és megköszönte a segítők közreműködését.
A leleplezések sorát Demeter László folytatta. Elmesélte, hogy a’80-as évek elején egy nagy csomagot kapott Ruzicskay Györgytől, ami a kért nemesi oklevél mellett a Balassa József szabadkőműves páholy négy éves (1946-50) dokumentációjának anyagát is tartalmazta. Gyuri bácsi 1946-ban lépett be, később pedig mesterként tevékenykedett a körben. Mint mondta, ezen a szinten a szabadkőművesség a jótékonyságról és a szeretetről szól, az anyag segítségével pedig remélhetőleg teljesebbé válhat a Ruzicskay-életrajz. Jelképesen átadta a mesterré avatásról szóló dokumentum másolatát is, két eredeti páfrányfenyő levéllel díszítve.
Csasztvan András a néhány éve aktívan működő Helyi Értéktár Bizottság működését foglalta össze. Mint mondta, jelenleg 100-120 közötti a leltárba került helyi értékek száma. Közülük több kiérdemelte a Békés Megyei Értéktárba való bekerülést is, aminek hivatalos kihirdetésére a szeptember 3-i megyenapon került sor. Közöttük foglal helyet a Körös-Maros Nemzeti Park, a Tessedik Táncegyüttes és Szarvas város könyvtárának Régi Gyűjteménye. Tessedik akáca egészen az országos szintig jutott, és hungarikummá nyilvánították.
– Még össze kell foglalnunk azt az értékhalmazt, ami a múzeumban van jelen, hiszen más városok példáján is azt látjuk, hogy egy komplett gyűjteményt tárnak fel, és nyújtanak be. Érzékeltük azt is, hogy Csabai Csülökfesztivál vagy a Gyulai Pálinkafesztivál önmagában bekerült a megyei értékek közé, ezért nem törekszünk a szilvanap további részletes felbontására, hanem egy egységes szerkezetként kezeljük – vázolta a jövő elképzeléseit a bizottság elnöke.
Zárásként Baginé Tóth Erika könyvtárvezető mutatta be az 1802-ben létrehozott, több mint 39 ezer kötetet tartalmazó Régi Gyűjteményt.
