Babák Z
Egy kis közösségi helyiség, nevezetesen egy kávézó kialakítása közben bukkant a SZIE GAEK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének munkatársa, Csengeri Erzsébet azokra a herbáriumi lapokra, amiknek komoly tudománytörténeti értéke lehet. A leletet elvitte dr. Jakab Gusztávhoz, az egyetem docenséhez, akiről tudta, hogy szintén növényeket gyűjt. A SZIE tanárának egyből szemet szúrt az ismerős név, dr. Tamássy Gézáé, ill. az adatlapokon szereplő évszám, ami sok esetben száz évnél is visszább mutatott az időben.
Dr. Tamássy Géza a századfordulón Debrecen szabad királyi városának volt a tisztifőorvosa, emellett amatőr botanikus, lelkes herbarista, a “Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város növényzete” szerzője. Annak ellenére, hogy nem biológus kutató szakembere volt a témának, nagyon komoly munkásságot tudott felmutatni.
“Ebben az időben, a századfordulón ez egy hobbi volt. Sokan űzték ezt, cserkészek, voltak külön olyan egyletek, amik ezzel foglalkoztak. Akkoriban ez volt a szórakozás, eljártak kirándulni, növényeket gyűjtöttek, gyönyörű gyűjteményeket csináltak”, mondta dr. Jakab Gusztáv.
– Tamássy Géza Hajdu vármegye növényvilágáról nagyon komoly munkát készített, ill. nagyon komoly gyűjtőtevékenységet végzett. Azt lehet róla tudni, hogy ezres nagyságrendű növénygyűjteménye lehetett, és ez gyakorlatilag szőrén szálán eltűnt. Nem tudjuk mi lett vele. Volt két világháború, bár gyanítható, hogy inkább a II. világháború során tűnhetett el ez az anyaga. Itt is próbáltam nyomozni, illetve rákérdeztem a debreceni kollégáknál, mit lehet tudni a gyűjteményről – árulta el az egyetem docense a gyűjtemény körvonalazódó történetéről.
A kutatás során két szálon indultak el. Az egyik, hogy mennyire értékes ez az anyag. Az elmúlt években, főleg a Debreceni Egyetemen nagyon komoly adatbázisokat építettek ki. Az egyetem a fő koordinátora a hazai közgyűjtemények digitalizálásának. Tőlük kérték le, hogy a szóban forgó Tamássy Géza herbáriumának hol vannak még fellelhető részei. Kiderült, hogy Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárában, ill. a Debreceni Egyetem gyűjteményében maradt fenn összesen 56 lapja a feltételezhetően többezres gyűjteménynek. Ehhez az 56-hoz most újabb 48 került virtuálisan csatolásra, hiszen minden intézmény őrzi a sajátját, de a mai technika lehetővé teszi, hogy digitális formában egyesítésre kerüljenek.
A másik szál, amin elindultak, az volt, hogy hogyan is kerülhetett ide, Szarvasra a gyűjtemény egy részlete. Nagyon nagy valószínűséggel dr. Palov Józsefhez (1920-1998), a Tessedik Sámuel Múzeum alapítójához, aki 1952-től 1994-ig a múzeumigazgatói tisztet is betöltötte, vezethető vissza a lapok Szarvasra kerülésének történet, de a részletek már kideríthetetlenek.
A leletnek elsősorban tudománytörténeti értéke van, amit mindenképpen fontos lenne digitalizálni, ill. érdemes lenne publikálni is, hogy hol gyűjtötték, milyen fajok szerepelnek rajta, emelte ki dr. Jakab Gusztáv a gyűjteménnyel kapcsolatban.
A gyűjtési terület gyakorlatilag a Monarchia területéről, Erdélytől Ausztriáig, Horvátországból egészen az Adriai-tengerig terjedt. Amellett, hogy nagyon pontosan, szemet gyönyörködtető betűkkel lett elkészítve, a feliratok is sok érdekességet rejtenek, pl. Triesztet még Ausztriához tartozóként rögzíti.
A szarvasi leletben saját gyűjtések, ill. cserepéldányok is találhatók. Az előzőben elsősorban lucernafajok vannak. Utóbbiak között 1902-ből is találhatók préselt növények.
A lapokat Szarvason fogják őrizni, ill. ha lehetőség lesz rá, akár ki is állítani azokat, hiszen egy nagyon ritka, nagyon szép állapotban fennmaradt gyűjteményről van szó.
