A kilencven éves Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Köre méltó rendezvényen és környezetben állított szobrot a gimnázium volt diákjának a földrajz tudós Mendöl Tibornak. E rendezvény a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium díszudvarának avatása volt, melyet Szarvas Város Önkormányzatának támogatásával avathattunk fel.
Sokaknak talán ismeretlen a nagyszénási születésű tudós neve, hiszen városunkban korábban nem emlékeztetett sok minden jelentős életművére és életének szarvasi vonatkozásaira. Aki a helyi sajtó szorgalmas olvasója, azért arra emlékezhet, hogy Dr. Molitórisz Pál cikksorozatban ismertette meg a szarvasiakat a geográfussal. Nem véletlen tehát, hogy elmondása szerint szívesen vette a felkérést, hogy az október 20-i ünnepségen felidézze Mendöl Tibor alakját. E keretek nem biztosítanak teret a szakmai kvalitásainak a méltatására, de a szarvasi olvasónak érdekes lehet, hogy az egyik első munkája a Szarvas földrajza (1928) még ma is megkerülhetetlen, ha valaki a szűkebb környezetünkkel akar foglalkozni, ráadásul a tudományosság próbáját is kiállja.
Amint azt a Baráti Kör elnöke, Tóthné Jansik Erzsébet felidézte beszédében, sokak munkája és áldozata nyomán hajthattunk fejet a leleplezett alkotás előtt. Az ötlet, és a kezdeményezés egy évtizeddel ezelőtt született és vélhetően el is enyészett volna, ha Kör által benyújtott pályázat, melyet köztéri szobor állítására nyújtottunk be, elutasításra kerül. Az elnyert összeg adott lehetőséget arra, hogy a gipsz modellt Lestyan Goda János szobrászművész megalkossa. A szarvasi származású művész nem volt ismeretlen, hiszen az iskola kétszáz éves évfordulójára készített Vajda Péter domborműve is figyelemre méltó alkotás, ma az iskola új épületét díszíti.
Az olvasóban felmerül a kérdés, hogy a gyors siker után miért nem avathattuk fel a szobrot. Bár a modell zsűrizett köztéri kőszoborrá vált, ezzel az anyagi források ki is merültek. Időközben az iskola költözése is felmerült, így a szobornak kijelölt hely nem válhatott véglegessé.
Bár mi is történt „… a kő marad…”. Az iskola elhelyezése megnyugtatóan rendeződött, és a napokban méltó díszudvarral bővült, ami lehetőséget teremtett, hogy a szobor ténylegesen emléket állítson a tudósnak. Az időpont is méltóságot kölcsönöz az eseménynek, hiszen Mendöl Tibort ötven éve kísérték utolsó útjára.
Kitajkáné Szántai Mária igazgató asszony a díszudvar avatásakor az összefogás fontosságáról beszélt, amelyben az iskola fenntartója, a Magyarországi Evangélikus Egyház és Szarvas Város működött együtt. Nem volt ez másképpen a szoborral sem. Bár az anyagi terhek többségét a Vajdás Baráti Kör állta, az alkotás nem készülhetett volna el a Szarvasi Vajda Péter Alapítvány és a gimnázium szülői munkaközösségének támogatása nélkül. Köszönetet mondunk Dr. Ádámfi Tamásné segítségéért, aki a tudós unokahúgaként támogatta az ötlet megvalósítását. A gimnázium tanárai és mindenkori vezetése elkötelezett volt a szobor méltó elhelyezése mellett, nem volt ez másképpen most sem.
Az utolsó nehézségeket öregdiák társunk, Bődi János hárította el, aki Minya Gábor kőfaragó segítségével biztosította a felállításhoz nélkülözhetetlen költséges talapzatot, melyet ezúton is megköszönünk.
Nem tagadhatjuk, hogy a nehézségek némelykor kételyeket ébresztettek bennük, de az iskolával megvalósított rendezvényünk sikere eloszlatta azokat. Közös meghívásunkat valóban szép számmal fogadták el, nem csak a tudós rokonsága, de a szakma is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem geográfusai is fontosnak tartották, hogy az egykori tanszékalapító professzor emléke előtt tisztelegjenek. Győri Róbert, az ELTE TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense az ünnepségen méltatta tudós elődjének munkásságát.
Úgy vélem, hogy elnökünk szavai pontosan írják le a Baráti Kör küldetését, melynek most is szerettünk volna megfelelni: „…a gimnázium jelenlegi és volt diákjainak összefogásával őrizzük múltunkat, építjük jövőnket…”.
Molnár Béla elnökhelyettes
