Ahol az állatok szeretete alapfeltétel

A közelmúltban egy Körösvölgyi Állatparkban tett sétánk során belecsöppentünk az állatokat gondozók munkájának folyamatába. Mi néztük, ahogy Edit és Csaba tesznek-vesznek a park lakói körül, ők nézték, hogy én hogy fotózom a kedvenceiket. A beszélgetés során előkerült egy telefon Szekretár Csaba zsebéből, és megmutatta az előző párás reggelen készült képét, amin a napfény már áttört a finom ködön, ezzel a természet olyan hátteret tett a szarvasok mögé, amit Photoshoppal sem könnyű. Gépemet eltettem és irigyen bámultam a telefon kijelzőjét. Egy kicsit később még megkértem Csabát, mutassa már meg még egyszer azt a fotót.

Akkor megfordult a fejemben, hogy minden reggelemet a gondozókkal kezdem. Másnap, gondolat ide, gondolat oda, épp a másik oldalamra fordultam, már tudtam, hogy ebből nem lesz semmi. Így, ősszel, nem vagyok egy koránkelő bajnok. Az azonban csak nem hagyott nyugodni, hogy ha ez mindennapos, akkor ez egy szép munkakör lehet. Gondoltam, egy cikknek álcázva kiderítem, így van-e, mielőtt beadom a jelentkezésemet.

Körömi Krisztina, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság látogatóközpont-vezetője segített összehozni azt a beszélgetést, amin az akkor szolgálatot teljesítő gondozók közül négyen, Gombárné Urbancsok Évával, Hajdú Györggyel és a korábban megismert Romhányiné Kollár Edittel, valamint Szekretár Csabával ültünk le főhadiszállásukon, abban a faházban, ami előtt nyáron állandó jelleggel egy gólya állt, ill. a házőrző szerepében egy fekete-fehér macska ült.

Először arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mennyire hasonlít, ill. különbözik a klasszikus állattartó telepen való munkától az állatparki. Gyorsan kiderült, hogy azért itt nincs szó hajnalok hajnalán történő kelésről, inkább az általános irodai munkarendhez hasonlít a munkakezdés és a beosztása is.

Ott tömegmunka van, itt az állatok lelkével, személyiségével is foglalkozni kell, mondják, de annak ellenére, ha úgy is érzik, sikerült megérinteni az állatok lelkét, itt mindig nagy körültekintéssel kell dolgozni, elvégre ezek mégis csak vadállatok, akik kiszámíthatatlanok, állítják egybehangzóan.

A bölények, bólogatok, de meglepetésemre nem a hatalmas állatok vezetik a gondozók veszélyességi listáját, de erről kicsit később. A bölények egész évben bizalmatlanok. Kada, a nőstény megjegyezte Csabát, aki tavaly elválasztotta tőle előző borját. Ha a gondozó megjelenik, akkor bármi áron igyekszik borja és közé kerülni.

– A bölényekkel kapcsolatban a legfontosabb szabály, egy térben lenni velük nem szabad. Ha ők vannak kint, akkor mi bent, amikor bejönnek, akkor mi megyünk ki – mondta Éva. Megsimogatni sem lehet őket. Amíg látják az ember kezét, lehet, hogy meg tudják érinteni, de mihelyt kikerül a kéz a látóterükből, már a szarvukkal nyúlnak utána.

Természetesen minden állatnál vannak gondozási és biztonsági szabályok, a bölényeknél a legtöbb, de ilyenkor Bátorhoz, a gímszarvas bikához és családjához is legalább hárman szabad csak bemenni. Egyikük szemmel tartja a bikát, kettő pedig végzi a munkát. “Iszonyat erő van benne”, mondják a gondozók. Amikor még csak fejlődik az agancsa, meg lehet simogatni, de azután, amikor letisztította a barkát a fejdíszéről, már kibújik belőle a vadállat. Az agancsából fegyver lesz és nem fél használni.

Csakúgy, mint Villám, a dámszarvas bika, aki máskor füttyre jön és kézből eszik, most fejdísze szépségével és annak fegyver jellegével tökéletesen tisztában van. Büszkén viseli agancsát, de nem szabad szem elől téveszteni ilyenkor, a barcogás időszakában egy pillanatra sem, mondják a gondozók.

A vaddisznók a nevükkel ellentétben nem olyan vadak, állítják egybehangzóan. Agresszív megnyilvánulást a gondozók felé nem tettek soha. Az már más kérdés, hogy a két anyakoca meg-meghajtja egymást, ha a malacait veszélyben érzik. Rezsőke, a konnektor orrú kan, gombaszakértő. Meg tudja különböztetni az ehető gombát a mérgezőtől, de az egyik teszten megbukott, mert a csiperkét sem ette meg.

A nagyobb testű állatok lassan elfogytak, mire kiderült, hogy az egyik legfélelmetesebb lakó, ki gondolta volna, a nyuszt. Aranyos, de borzasztó vérmes. Még az állatgondozók sem mennek be hozzá egyedül. Összeszedett csapatmunkát igényel az alomcsere, de még egy egyszerű itatás is kétemberes mutatvány. Az egyik kívülről eltereli a figyelmét, míg a másik bemegy pl. az itatójáért. Az állatpark nyitásakor az első két bemutatott állat a két nyuszt volt. Együtt laktak az őt felnevelő gondozóval, de azóta igazi vadállatok lettek. A testvérét szabadon is engedték a nemzeti park egy erdős területén.

– Fontos azt is megemlíteni, hogy a gondozók csapatának van egy trenírozó szerepe is. Nem csak ellátni kell az állatokat, megtakarítani a karámokat, tiszta vizet és eleséget adni, hanem foglalkozni kell az állatokkal, hogy hosszú távon szelídek maradjanak – mondta Krisztina. – Ebben is áll a különbözősége egy sima állattartó teleptől, hogy ilyen feladatokat is ellátnak, hogy egy kicsit szeretgetik, simogatják, kapcsolatot építenek ki velük, ami után a vendégekkel is barátságosabbak lesznek. Ez egy fontos elvárás is az itt dolgozóktól.

A róka belsőhasználatú neve Boróka. Ő például igényli a gondozók simogatását. Az állatok bújócskáznak velük, a kis mókusok kézből eszik a diót, mesélik, miközben sorra kerülnek elő a képek a telefonokon. A gondozók különböző ökoturisztikai feladatokban is asszisztálnak. Látványetetéskor előkészítik az élelmet, előcsalják az állatokat, állatsimogatóban segítenek.

A férfiak többnyire a keményebb feladatokat végzik, de a hölgyek is kiveszik a részüket a munkából. Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak móka és kacagás az itteni lét, hogy nagyon könnyű itt állatgondozónak lenni, és a világ legjobb állása, azért el kell mondani, egészen kemény fizikai munkáról is szó van. Minden nap, hidegben, nagy melegben etetni kell az állatokat, nincs kivétel alóla. Monoton előkészítési munkák vannak, például a takarmányok előkészítése során húsok darabolása. Mindenféle bonyolult eszközökkel kell dolgozni, a hölgyek éppúgy használják a kistraktort, jönnek-mennek vele mint a férfiak. A különböző állategészségügyi beavatkozásoknál is segíteniük kell. Abban természetesen hasonlít ez a munka az állattartó telepen végzetthez, hogy az állatoknak itt is mindennap enni és inni kell adni, nem lehet azt mondani a szarvasoknak, hogy háromnapos ünnep van. A gondozók mindennap felelősségteljesen befejezik, aminek meg kell lennie.

Aztán vannak több türelmet igénylő feladatok is, például amikor elárvult állatok felett kell anyáskodni. Mindenki megtalálja a magának testhez, természetéhez közelebb álló feladatkört a tennivalók széles spektrumában. Kiegészítik egymást.

– Fontos szerepük van az állatgondozóknak abban is, hogy a magányosan tartott állatokra ránéznek, esetleg játszanak velük, lekötik őket egy kicsit, a megfigyeléseik nagyon fontosak. Ha észlelnek valamit, elmondják a túravezetőnek, aki be tudja építeni a látogatók számára átadandó információk közé – mondta Körömi Krisztina.

Mindenkinek van kedvenc állata. Minden nap történik valami újdonság, sablonos napok nincsenek. Találnak egy gilisztát, egyből azon gondolkodnak, hogy kinek adják oda. Vidám történetek követték egymást a balfék hattyúról, aki rendszerint túlbecsüli képességeit, és a felszállópályáján hol egy rönk, hol egy tábla vet véget a próbálkozásának.

Mindenki a szívén viseli, hogy mi történik az állatokkal. A legszebb a munkájukban, amikor kis állat születik, mondja Éva. Olyankor értesítik egymást az örömhírről. Mindenki pótapának, pótanyának érzi magát, teszi hozzá Csaba.

Gyuri, aki a halak szakértője azért megjegyzi, a park önmagában is nagyon szép, az állatpark csak hab a tortán.

“Nagyon jó dolog ez”, tesz pontot a beszélgetés végére Edit.

A Körösvölgyi Állatpark az eredeti nyitvatartási rend szerint október 31-én zárta volna a szezont, de tekintettel a szünetre ezt egy héttel meghosszabbították. Eszerint november 6-ig minden nap 9 órától 16 óráig nyitott kapukkal várják a látogatókat. Jegyet váltani 15 óráig lehet.