Bár a címben elhangzó állítás első olvasatra képzavarnak tűnik, a történtek teljes mértékben alátámasztják. A magyarázathoz képzeletben vissza kell repülnünk egy október 27-i rendezvényre, amikor a Tessedik Sámuel Kertbarát Kör pálinkaminősítésre és receptcserére invitálta tagságát. A családias székház egyik helyiségében közel húszféle sütemény tornyosult az asztalon, közvetlen szomszédságában pedig a háromtagú zsűri már javában értékelte a nevezett nedűket.
Rafaj János falugazdászt még begipszelt bal lába sem tántorította el a nemes feladattól. A Szarvasi Szilvanapok állandó ítésze ezúttal is hozzáértően és kellő alapossággal emelgette a poharat, szám szerint 16 alkalommal.
– Szilvapálinkából összesen kilenc nevezés érkezett, egyéb gyümölcsből pedig hét. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy itt az arányok nem olyanok, mint a szilvanapon, ahol kb. a pálinkák egyharmada volt kiváló minőségű. Ma több mint kétharmadáról elmondhatjuk, hogy kitűnő ízű, alig találtunk olyat, amire azt mondtuk, hogy ez annyira nem sikerült – von párhuzamot a két rendezvény tapasztalatai között.
Amíg a háttérben szorgosan munkálkodott a zsűri, Mótyán Tibor elnöke röviden köszöntötte a megjelenteket. Külön köszönetet mondott azoknak, akik terméseikkel hozzájárultak a regionális termékbemutatóhoz, és mindenkinek egy gyöngybetűkkel szedett oklevelet nyújtott át. Örömmel adott hangot a tapasztalatnak, mely szerint még soha ekkora érdeklődés nem övezte a kiállítást, köszönhetően a jól megválasztott időpontnak és a csatlakozott települések megnövekedett számának.
– Még véletlenül sem szeretném megemlíteni azoknak a nevét, akik kevesebbet hoztak, hiszen mindenki csak annyit hoz, amennyit tud. Magamból indultam ki, mert vittem hat almát, egy marék mogyorót és egy üveg savanyúságot, és ugyanolyan oklevelet állítottam ki magamnak, mint a többieknek. Írás közben jutott eszembe, hogy mások mennyi mindent hoztak – idézett fel egy önkritikus, kacagtató történetet az eseménnyel kapcsolatosan.
A rendezvényről elmondta, a tavaszi bor-és kolbászversenyt követően kialakult egy másfajta igény is, mondván, csak ezeket a termékeket, hanem a pálinkáikat is mérettessék meg. Hozzátette, sajnos még nem mindenkinek készült el a kitűzött időpontra a gyümölcspárlata, de a legtöbben már elbüszkélkedhettek vele. Ehhez kötődően pedig a hölgyekre is gondoltak, akik kedvenc édességeiket sütötték meg, majd kóstolták végig szinte egytől egyig.
– Egy baja van ezeknek a süteményeknek: sajnos az ember hízik tőlük – mutatott rá a háziasszonyok egyik kedvenc elfoglaltságának kritikus pontjára Klimaj Pálné, aki egyébként minden összejövetelen előrukkol valamilyen finomsággal. Ma kétfélét is sütöttem, túrós pogácsát és ún. tejfölös csodasüteményt. Ez utóbbi receptjén kicsit módosítottam.
A hölgyek tehát tét nélkül kóstolgattak, de az sok mindent elárult, melyik desszert fogyott el a leggyorsabban. A vendégek ezúttal engedtek a kísértésnek és a kíváncsiságuknak, vagyis szinte mindegyikből vettek egy-egy szeletkét. A legnépszerűbb azonban mégis a kakukktojásnak számító házi kolbász volt, amit Mótyán Tibor a kínálat közepére helyezett. A többség ugyanis elsőként az élénkpiros, mutatós karikák után nyúlt, ami végül – valamennyi süteményt megelőzve – elsőként fogyott el.
A pálinkaminősítés eredménye:
Szilvapálinka:
Aranyérmes: Krizsánszki Györgyné, Gombkötő János, Medvegy Mihály
Ezüstérmes: Kupecz Sándor, Klimaj Pál, Dankó Pál
Bronzérmes: Nyári Mihály, Fest Miklós, Hajdú Pál
Gyümölcspálinka:
Aranyérmes: Klimaj Pál (törköly), Klimaj Pál (szőlő), Megvegy Mihály (törköly néró szőlőből)
Ezüstérmes: Mótyán Tibor (vegyes)
Bronzérmes: Kis László (vegyes), Medvegy Mihály (körte), Medvegy Mihály (törköly)
