Mi köze az legnépszerűbb utcai kártyatrükknek Márton napjához? A múzeum által szervezett hagyományos családi délutánon ugyanis szinte minden a jeles nap körül forgott: november 5-én lehetett többek között lúdtollal írni, textillibát tömni, lúdgége tésztát sodorni, ill. mécsest készíteni. Az egyik sarok mégis első pillantásra kakukktojásnak tűnt. Farkas Imre, az intézmény munkatársa egy asztal mögött ülve játszani csalogatta a gyerekeket. Természetesen ezúttal is igaz volt a mondás, mely szerint érdemes volt a kezét figyelni, sokan mégsem tudták az egyébként nem túlságosan rafinált kártyatrükköt leleplezni.
– Ha akartam, nyertek, ha nem akartam, nem nyertek – mondja elégedett mosollyal az arcán. A lényeg, hogy először lassan csinálom, ilyenkor nagy valószínűséggel eltalálják a jó lapot. Utána már gyorsabban forgatom a lapokat, ill. a kezemben lévő két lap közül nem az alsót, hanem a felsőt dobom el.
Hasonló a helyzet a lánctekerésnél is, ahol ugyancsak egy apró módosítással lehet elérni, hogy a játékos a kellő pillanatban veszítsen. Az alkalmi bűvész – a megszokottal ellentétben – nem hagyta sokáig tűnődni a kíváncsiskodókat, kérdésre leleplezte a turpisságokat.
Arról azonban már vonakodva beszélt, hogy hány trükk van a tarsolyában, és honnan szerezte ilyen irányú tudását. Végül némi faggatózás után elárult néhány meglepő információt.
Előtte azonban tettünk egy körsétát, és azt is kiderítettük, melyik elfoglaltság a legnépszerűbb a gyerekek körében. Az emeleti részen pl. röpködő dióhéjak és egy gulyáságyú várta az érkezőket. A vállalkozó kedvűek néhány óra leforgása alatt egy félzsáknyi diót aprítottak fel, amit persze egy ültő helyükben el is fogyasztottak.
A kukoricamorzsolásban is buzgólkodtak a csemeték. Akadt, aki puszta kézzel birkózott a szemekkel, mások egy kézi morzsoló segítségével gyorsították fel a folyamatot.
– A nagyobbiknak a társasjáték és a bűvésztrükkök tetszettek, a kicsi pedig inkább a magokat gyűjtögette és kreatívkodott – újságolja egy kétgyermekes apuka. Mi is készülünk otthon, bár egy kicsit mellélőttünk, mert megtaláltuk november elején a névnapot a naptárban. Utóbb persze kiderült, hogy csak bújtatott névnap. Vagyis mi már ettünk libát, a csontját is megnéztük, és az ehhez kapcsolódó szokásokat is felelevenítettük. Nincs mit tenni, 11-én mindent megismételnünk.
Újdonságként ki lehetett próbálni a lúdtollal való írást, az asztaloknál krepp papírgalacsinból liba, különböző technikával pedig mécses és lúdgége tészta készült.
– Én még emlékszem azokra az időkre, amikor lakodalom előtt a rokonaim összegyűltek, és gyártották a tésztát, naponta legalább 2-3 kg-ot. Nagyon nagy munka, ha valaki ma nekiülne, kb. fél napba telne, amíg egy levesbe való adagot elkészítene – árulja el Roszik Mária.
A nézelődés után visszatértünk bűvészünkhöz, aki időközben újabb bámészkodókat kápráztatott el. Mint mondta, a látványos hobbit autodidakta módon sajátította el, tudásával pedig megyei versenyt is nyert. Több éven keresztül komolyabban is foglalkozott a mesterséggel, az utóbbi időben azonban kicsit berozsdásodott.
Hogy lesz-e folytatás? Nem tudni. Az biztos, hogy a rendezvényre több mint százan látogattak el, és már nincs messze Luca napja sem, amire a múzeum újabb családi nappal rukkol elő.
