2016 október elején a szarvasi Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Kollégium 7. osztályos tanulói, a „Határtalanul!” program keretén belül elnyert támogatással egy gyönyörű és tartalmas kiránduláson vehettek részt Nyugat-Szlovákiában, a szomszédos ország magyarlakta területein. Az út során a jelentősebb Felvidéki városokkal és várakkal ismerkedhettük meg, és ellátogattunk a gímesi alapiskolába.
Az ötnapos túra a Pozsonytól nem messze található Dévény várának megtekintésével indult, mely a Duna és a Morva folyó találkozásánál emelkedik. A vár lábánál végighaladva szemügyre vehettük a régi határvonalat, valamint az új emlékművet, melyet a vasfüggöny áldozatainak emlékére emeltek. Ezt követően felidéztük a vár Apáca-tornyához kötődő legendát, mely a fiatal pár tragikus szerelméről szól. Innen továbbutaztunk Pozsonyba, ahol a belváros nevezetességeivel ismerkedtünk. Megtekintettük a várat, ahol a Szent Koronát és a koronázási ékszereket őrizték régen. Majd a Zsigmond kapu alatt, folytattuk utunkat az Óvárosba. Itt megálltunk a Szent Márton dómnál, amely mint megtudtuk, 11 király és 7 királyné koronázásának színhelye volt az elmúlt századokban. Innen hangulatos, szűk utcákon keresztül jutottunk el a Fő térre, ahol megtekintettük a városháza épületét. Áthaladva az épület belső udvarán kijutottunk a neoklasszicista stílusban épült Prímási palotához. Onnan visszakanyarodtunk a Hviezdoslav térre, melynek végénél a Nemzeti Színház történelmi épületében gyönyörködhettünk. A hosszúra sikeredett nap után már erősen vágytunk arra, hogy szálláshelyünkre, Alsóbodokra érjünk, ahol kipihenhettük a fáradalmainkat.
Másnap reggel Szentgyörgybe utaztunk, ahol megtekinthettük a helyi templomot és az Illésházyak egykori kastélyát, majd Bazinban, a bazini grófok kastélyánál álltunk meg, ami legnagyobb sajnálatunkra jelenleg felújítás alatt áll, így csak kívülről volt megtekinthető. Innen Vöröskő várához vitt tovább az utunk. A vár csodás berendezése és freskói mindenkit elkápráztattak. Következő megállónk Szomolány romantikus kastélyánál volt, amiben a Szlovák Tudományos Akadémia kongresszusi központja található. Este felé járt már az idő, amikor Nagyszombat értünk. A városban tett sétánk során tudtuk meg, hogy Kodály Zoltán a helybeli érseki főgimnáziumban tanult. Láthattuk, a város főterén a tornyot és az emléktáblát, mely Nagy Lajos király halálának helyszínét jelzi.
A következő nap először Beckó váránál álltunk meg, ahol felidéztük a tanulmányainkból ismert legendát, mely arról szól, hogy hogyan építtetett Stíbor vajda, várat a bolondjának. Következő megállónk Trencsénben volt, ahol a várat az épület felújítása miatt nem tudtuk megtekinteni, így helyette a város nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Megálltunk a „Városi hóhér” házánál, lementünk a fedett falépcsőkön, elhaladtunk a Városi torony alatt, a Béke téren bekukkantottunk a Piarista templomba is. Utunk innen Bajmóc felé vezetett. Már távolról felfedeztük a csodálatos, romantikus kastély sziluettjét. Ez a szemet gyönyörködtető épület egy be nem teljesült szerelem emléke. A kastély parkjában áll egy 600 éves hársfa, melynek árnyékában Mátyás király is szívesen időzött. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, az eső végig esett. Késő délután sem állt el, amikor felsétáltunk a nagytopolcsányi vár romjaihoz.
A negyedik napot mindenki izgatottan várta, mert ez volt az a nap, amikor iskolánk tanulói találkozhattak a szlovákiai magyar diákokkal. Nagyon kedvesen fogadtak minket Gímesen. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak, meséltünk városunkról és iskolánkról, átadtuk az ajándékainkat, majd közösen emlékeztünk meg október 6-áról, az aradi vértanúk halálának évfordulójáról. A találkozót egy jó hangulatú focimeccs zárta. Még a szemerkélő eső sem riasztotta vissza a fiúkat. A hazai pálya előnyeivel bíró gímesi diákok sajnos fölényesen nyertek. Szívesen maradtunk volna, de a szoros napirend további felfedezőútra hívott minket. Gímeskosztolányban egy Árpád kori templomhoz kapaszkodtunk fel, majd Garamszentbenedeken megtekintettük a kéttornyú bencés apátságot és a hozzá tartozó kolostort. A hazafelé vezető úton még megálltunk Alsócsitáron, ahol megkoszorúztuk Kodály Zoltán emléktábláját, és elénekeltük az „A csitári hegyek alatt” című népdalt. Utunkat folytatván Nyitragerencséren keresztül érkeztünk meg Nyitrára, ahol ellátogattunk a Nyitrai várba. Az itt található Szent Emerám templom lenyűgöző volt, a várudvarról pedig csodás panoráma tárult elénk.
Utolsó napunkon is várt még minket néhány érdekesség. Először északra, Körmöcbánya irányába indultunk, ahol a várnegyedben a Szent Katalin vártemplomot néztük meg. A bátrabb gyerekek a toronyba vezető 127 csigalépcsőt is leküzdötték. Megérte, mert csodálatos volt a kilátás fentről. Innen az Érme és Medál Múzeumba sétáltunk át. Sajnos kevés időnk volt, pedig órákig tudtunk volna időzni a termekben, rengeteg volt a látnivaló, sok érdekes információval szolgált a kiállítás. A hazafelé vezető úton megálltunk Zólyom váránál, megtekintettük Balassi Bálint emléktábláját, majd Selmecbánya felé utaztunk tovább. A város csodálatos főterén átsétálva eljutottuk az Óvárhoz, melyet belülről is megtekintettünk. Kirándulásunk utolsó megállója a Bozóki erődkolostor volt.
Sok-sok élménnyel és információval feltöltve érkeztünk haza.
Pribelszki László
