Dr. Dósa Zsuzsa a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója, aki határozottan alakítja át a színház arculatát. Célja azonban mindig a közönség kiszolgálása, de feladatának érzi a közönség ízlésének formálását is. Színésznőként számos szerepben láthattuk az utóbbi években, a Holle anyó címszerepében, a Csodaszarvasban a határozott Enéht formálta meg. Nemrég a Jóéjszakát, mama! Jessijeként brillírozott A Valahol Európában megdöbbentő szerepet alakít, a nevenincs Egyenruhás szerepébe bújik. Ahogy nincsen neve, úgy érzelmei sem, a törvény a bibliája.
„A földön végre rend legyen!”
G.E.: Negatív szerepet játszol, nagyon erőteljes, kemény nőt. (Ami eredetileg férfi szerep.) „Nincs igazság, csak erő van, jog van és törvény van. És a törvény világosan kimondja…” – mondja, hogy válhat egy ember ennyire kiégetté, mit kell tudni az Egyenruhásról?
D.Zs.: Semmi érdekes nincsen abban, ha férfi vegzál gyermekeket. De sokkal fájdalmasabb, ha nő teszi meg ugyanezt. Ezt sokkal izgalmasabbnak találtam – színészi szempontból. Nem beszélve arról, hogy a mai világban nem igen kéne különbséget tenni, ha agresszióról beszélünk nő és férfi között, mert a legkeményebb politikusok nők. Természetesen nem akarok párhuzamot vonni a szerep és a politikusok között, de a nők tudnak erősek lenni a mai világban is és alapjában véve is. A színpadi történet a II. világháborúban játszódik, de bármikor játszódhatna, akár most is, a díszlet és a jelmezek is alkalmassá teszik erre. Viktor elképzelése is időtlen.
Másrészt mondhatnám azt, hogy negatív szerepet is játszani kell valakinek. De én szeretek is játszani negatív szerepet.
Abban hiszek, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága, hogy most az megfelel-e a társadalom elvárásainak, az egy másik kérdés. Hogy a társadalom elfogadja vagy kiveti, az is kérdés. De nem úgy jövünk a világra, hogy rosszak leszünk. Mindig történik valami, mindig valami valaminek a következménye. Aztán vannak erkölcsök és vannak olyan emberek, akik a helyes utat választatják. De akik ragaszkodnak igazságukhoz, akik az okokat nem magukban keresik, hanem másban, megkeseredett emberek. Nem ismerjük az egyenruhás magánéletét, hogy miért vált ilyenné, ezt nem tudjuk, de biztos, hogy élete folyamán valahol, valamikor sérült, amitől olyanná vált amilyen.
Szeretem csinálni, mert szakmailag kihívás. Sokat küszködtem vele, de amennyire féltem a szereptől, most már nem adnám oda senkinek.
G.E.: A szerep pontosan ellentéte annak, ami Te vagy, ráadásul nőként védened kellene a gyerekeket. Dósa Zsuzsaként hogyan éled meg a figura durvaságát?
D.Zs.: Nehezen. Vehemensen próbálok, ezért a gyerekeknek meg kellett érteni, hogy a próba, az próba. Akiket tanítok, azok ismernek, tudják milyen vagyok civilben. A szerep csak szerep. Az előadás után általában hamar elkészülök, és leveszem a szerepet, ez most nehezebb, néha hazaviszem.
G.E.: Gyerekekkel dolgoztok, mi a tapasztalatod?
D.Zs.: A szabályokat be kell tartani, összpontosítani kell, ez nem egyszerű feladat. Mellette az iskola. Nem egy osztályba járnak, össze kellett szokniuk. Az, hogy a gyerekek mérhetetlen türelemmel viselkednek, hozzá tartozik, hogy előtte egy hónapig „színészkiképzést” kaptak, nagyon sokat tanultak. Viktor „nyüstölte” őket, olyan alapvető dolgokra, ami most köszön vissza. A legzárkózottabbak is kinyíltak. De az is hozzátartozik, hogy a felnőtt színészeknek kevesebb próbalehetősége volt az egyes jelenetek kidolgozására, karakterek kipróbálására. De jól állunk, mindenki a maximumot hozza, minden a helyén van. Vagy egy irányba megyünk, vagy sehova!
G.E.: Belinszki Zoltánnal – aki a dramaturgja az előadásnak – frissítettétek a szöveget, mennyit változtattatok az eredeti szövegkönyvhöz képest?
D.Zs.: Nem sok frissítés van benne, alapjaiban nem változott, inkább tettünk hozzá a szöveghez. A dalszövegek nem változtak.
G.E.: Az előadást Sztehló Gábor emlékének is szentelitek, miért volt fontos számotokra ezt hangsúlyozni?
D.Zs.: Kellenének ma is ilyen emberek. Hőssé mindig a halál tesz, pedig Sztehlo Gábor már akkor hős volt, de jobbára védencei látták annak. Tetteit Schindlerhez lehetne hasonlítani. Sztehlo hős volt. Volt egy kolléganőm, Margittai Ági, aki Sztehlo Gaudiopolisában nőtt fel, és Ági mindig tele volt energiával, mosollyal, jókedvvel, szeretettel. Áradt belőle a szeretet.
G.E.: Két drámával kezdtétek az évadot…
D.Zs.: A kamaraszínház nyitásához a Jóéjszakát, mama! jó választás volt, a közönség szerette. A Valahol Európában szereposztása hamar készen volt. Itt mindenki főszereplő.
El kell mondanom, hogy a próbák szünetében Timkó János a stúdióban dolgozik, és veszi fel a kórust a gyerekekkel azért, mert az eddigi előadásokban csak pár gyerekszereplő volt, fiatal színészek játszották a szerepeket, így erősebb hanggal rendelkeztek. Technikailag van szükség az erősítésre. Vannak olyan jelenetek, amikor több, erősebb hangra van szükség, ezt veszik fel a gyerekekkel János irányításával a zenei alapra. János két hete ezen is dolgozik a próba mellett, nagyon jó lett az elkészült anyag!
Meg kell említsem, az előadásnak lehetne pozitív kicsengése is, mégsem lesz, mert az élet nem mindig pozitív. Így nincs az, hogy két ember egymásra talált. Éva és Hosszú számára a rendező nem ad konkrét befejezést, de az élet ilyen. Lesz katarzis, de nem kapunk feloldozást.
G.E.: Köszönöm a beszélgetést.