G.E.
A Cervinus Teátrum bemutatta Dés László – Nemes István – Böhm György – Korcsmáros György – Horváth Péter a Valahol Európában című musicaljét, amely Radványi Géza és Balázs Béla filmforgatókönyve alapján készült, Belinszki Zoltán dramaturg frissítette, színpadra álmodta Varga Viktor Pierot-díjas rendező. Három előadást láthatott a közönség, akik mindhárom előadás végén felállva tapsolták meg az alkotóknak munkájukat. Az eredeti előadás 1995-ben került bemutatásra az Operett Színházban. A musical alapjául készült filmet Radványi Géza rendezte, és 1948-ban mutatták be. A film érdekessége volt, hogy a szereplőket – Kuksit kivéve – árvaházakból válogatták.
„Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó.
…
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.”
Az események történhetnének bárhol – Valahol Európában. A háború következményeként otthontalan, árva gyermekek csatangolnak az utcán, éhesek, szomjasak fáznak, nincs hol aludniuk.
A történet két gyermek csapat története, az egyik az Állami Javítóintézet lebombázott falai közül „szabadult” gyerekek és kamaszok – Hosszú (Timkó János, Mensáros László-díjas), akikhez az utcán csatlakozik egy árván maradt kicsi fiú, Kuksi (Laurinyecz Szilveszter / Szemenyei Kevin). A csapat tagja Ficsúr (Boronyák Gergely), az önző, magával foglalkozó fiú – aki nevét nem véletlenül kapta. A másik gyermekcsapat vezetője Suhanc (Szemerédi Bernadett), aki iskolázott jómódú családból származó kamaszlány. A két csapat a vízért csap össze, de végül együtt folytatják útjukat, ami nem könnyű, mert az Egyenruhás (Dósa Zsuzsa, Domján Edit-díjas), rendet szeretne, és törvény szerint „…Csavargó az, akinek se foglalkozása, se otthona.” A törvény betűjét betartandó üldözésbe veszi a gyermekcsapatot. Aki az Egyenruhásnak segít betartani a törvényt a Leventeoktató (Polák Ferenc), akinek szemüvege szódásüveg vastagságú, vagyis nem igen lát, ez jellemére is igaz. A gyermekcsapat vándorlása során egy szétlőtt dombon álló kastélyra talál, amely Simon Péter (Nádházy Péter) karmester otthona. A gyerekek itt végre otthonra lelhetnek, de nem minden áldozat nélkül…
Az előadás díszletét Nagy Szilvia álmodta meg – ami egy monumentális várfal, amit kiegészítenek mozgatható elemek is, a jelenetekhez igazodva. Méretei hatalmasak, szinte uralják a színpadképet, biztos bástyának tűnnek, ami a második felvonásban szimbolikus is lehet, hiszen ezek a falak adnak otthont az otthontalan gyermekeknek.
A forgatókönyv nagyon jól megírt, mert szinte valamennyi szereplő – az Egyenruhást kivéve – jellemfejlődésen megy keresztül, a gyerekek rájönnek, hogy együtt könnyebb, és kialakul a csapat. Hosszú felelősséget vállal értük, és megérinti a szerelem is. Ficsúr olyat tesz, amit addig soha, kiáll és vállalná a felelősséget, akkor nem önmagát félti, hanem a csapatot és Hosszút. Éva anyai ösztöne jelen van, a gyerekkel szemben kezdettől fogva, és Hosszú miatta is változik, őt is megérinti a szerelem. Simon Péter, a magányos, alkoholista zenész a gyermekek hatására szinte újjászületik, és a legtöbbel, a házával, a várával ajándékozza meg az otthontalanokat – szembeszáll az Egyenruhással, de ezt egyedül ő teheti meg, hiszen a csapat tagjai gyerekek és kamaszok. Végül a Leventeoktató is leveszi szemüvegét és végre lát. Mindez azt jelenik, hogy igen is változnak, változhatnak az emberek. De azt is, hogy a terror mivé tehet egy embert, ebben az előadásban egy nőt, akiből kiöli az anyai érzéseket, és csak a hatalom mámora marad.
Az előadás a háború borzalmaira is felhívja a figyelmet, hogy otthontalan, árva gyermekek csatangoltak a II. világháború után, de napjainkban is az utakon. Nincs mit enniük, inniuk. Vagyis a darab történhetne ma is „Bárhol Európában” megtörténhet – és sajnos meg is történik. Az előadást Sztehlo Gábor emlékének is ajánlották az alkotók, akinek példaértékű tettei alig ismertek.
Dósa Zsuzsa az Egyenruhás szerepében lélegzetelállítóan formálta meg az agresszort, aki élvezi a hatalmat. Már megjelenésével is tisztelet parancsolt, ruhája, egyenes büszke tarása, retorikája azt mutatta, hiszi, hogy csak nála az igazság, csak a törvény betartása bármi áron, az egyetlen járható út. Dósa Zsuzsa félelmetes, hatalommal visszaélő embert vitt színpadra, ami nagyon jól megmutatta a gyermekek kiszolgáltatottságát. Félni kellett tőle, pedig nem mindig beszélt emelt hangon, de mosolya a lelkekig hatolt és az félelembe burkolózott. Mesteri alakítás!
Simon Péter alakja Nádházy Péter megformálásában Somlay Artúrra emlékeztet. Ő az egyetlen, aki szembe mer szállni a hatalommal, az Egyenruhással. (Ebben nyilván benne van, hogy Hosszú még tulajdonképpen nem felnőtt, vagyis nem várható el szembenállás az Egyenruhással szemben.) Hangsúlyai, énekhangja kifogástalan.
Timkó János Hosszúja dacos, tele van sérülésekkel, aki úgy érzi – intézetben élő gyermekként – csak magára számíthat, egyedül van a világban. Amikor ledőlnek az intézet falai, ott marad néhány gyermekkel, akik vezetőt látnak benne, ráadásul rögtön találkozik Kuksival, aki egyedül van a puskaropogás közben, ösztönösen menti meg. Így Kuksi csatlakozik a csapathoz. Timkó János szépen építi fel azt az ívet, ahogy önmagára talál, és felelősséget érez a közben csapattá lett gyermekek iránt, amikor –Éva és Simon Péter szavai hatására – úgy dönt, lemegy a faluba az elfogott gyerekekért. De sebeit Éva közelsége is gyógyítja, hiszen valaki érte is kiáll, valaki hozzá is tartozni akar. Lassan oldódik, – szép jelenet, amikor Éva maga készítette sálat tesz a nyakába. Timkó János játéka, énekhangja tökéletes, de testbeszéde, arcjátéka is nagyon kifejező, ami különlegessé tette játékát.
Éva fiúruhába bújt alakját Szemerédi Bernadett alakította. Éva Suhancként, fiúként jelenik meg, kiáll a csapatáért, amikor a vízért verekszik Hosszúval, de mozgásán jól látszik, hogy nem fiú, nem szokott verekedni. Éva is sebeket hordoz magában, Simon Péter jelenti számára a régmúlt egy kicsi darabját. Lassan, de közeledik Hosszúhoz. Szemerédi Bernadett nagyon finom eszközökkel építette fel Éva alakját, alakítását ez tette líraivá. Játéka, énekhangja magával ragadó.
Ficsúr változását mutatja, hogy képes, és kilép az Egyenruhás elé, amikor a vezetőt keresi. Boronyák Gergely Ficsúrja a gyerekes, felelőtlen viselkedéstől eljut a férfiig, aki felelősséget vállalna a csapatért, megteszi az első lépést. Az első felvonásban vörös női ruhában, szőke parókával lép színpadra és fergeteges táncot lejt, amit saját énekével kísér. Boronyák Gergely nem lépi túl azt a határt, ami a jelenetből adódik. Igazi Ficsúr volt.
Polák Ferenc a gyengén látó, de hatalommal bíró Leventeoktató karakterébe bújt, aki az Egyenruhással szemben alázatos, mindenki mással szemben a felsőbbrendűségét fitogtató alakját testesítette meg. Polák Ferenc egyéni eszközeivel, jó színészi játékkal emlékezetes figurát mutatott a közönségnek. A félig vaknak tűnő férfi a végén leveszi a szemüvegét – és már látóként megy tovább.
Az előadásban tizenkilenc gyermekszereplő van jelen. Mindannyian nagyon fegyelmezetten, pontosan alakították szerepüket. Érthetően, tisztán beszéltek, szépen énekeltek, a mozgásuk is kiváló teljesítmény volt. Kuksit Laurinyecz Szilveszter és Szemenyei Kevin alakította kettős szereposztásban. Szeplős szerepében Hódos Zsolt / Sinka Dominik, Professzorként Juhász Gergő / Czifra Zétény, Pötyit Mester Dóra / Kepenyes Darida Zoé alakította, Sutyi, Bak Zsolt / Vaskor Gergő, a Balerinát Kiss Viktória vitte színpadra. Kivétel a Csórót is játszó Sinka Dominik és Hódos Zsolt akik, felváltva játszották Szeplős és Csóró szerepét. További gyermekszereplők: Bagócsi Jázmin, Csernus Nándor, Domján Anna, Kiss Virág, Magyar Jázmin, Sebjan Farkas Bianka, Uhrin Dóra és Varga Vivien.
Az előadás különlegessége, hogy a dalok alatt a háttérben táncosok kiegészítették ki az eseményeket. Magyari László koreográfus éterien, szívszorítóan komponálta meg a történeteket. A táncbetétek, mintegy látomás, mindig a színpad hátsó részén zajlott. A Cervinus Tánckar: Balázs Henrietta, Bakró Erzsébet, ifj. Csasztvan András, Koska Melinda és a koreográfus Magyari László, akik kisebb szerepeket is kaptak. A tánckar művészeti vezetője Csasztvan András.
A díszlet Nagy Szilvia munkáját dicséri, ahogyan a jelmezeket is ő álmodta meg. Itt ki kell emelni az Egyenruhás ruháját, – amelyet uralt a fekete, uszályos palást vörös béléssel és a sapkával –, de Ficsúr nagyon szép, légies vörös, női ruhája is igazán szép és látványos volt, mindkettő mesteri munka. Ahogyan Pötyi, a Balerina, valamint az egyik táncos ruhája is a Mi leszek, ha nagy leszek című dal folyamán, ahol a ruháik pillanatok alatt varázsolódott balerina ruhává. Nagyon ötletes megoldás volt. A Leventeoktató fekete ruhája, a fekete vastag szemüveg is telitalálat volt a karakterhez.
A rendező Varga Viktor érdeme, hogy karmesterként állított színpadra olyan előadást, amely nagyszínházi produkciókra emlékeztet. Tizenkilenc gyermekszereplőt avatott be a színház rejtelmeibe, akik tökéletesen hajtották végre a rendezői utasításokat, és méltó partnerei voltak a felnőtt színészeknek. Az előadás a mának, a máról szól. Figyelmeztet is, hogy a háború áldozatokkal jár, de nem szabad, hogy a gyerekek szenvedjék meg a háborút, hiszen ők ártatlanok, kiszolgáltatottak – csak gyerekek.
Az előadás látványtervezője Kurucz Márk, fény: Salgó Balázs, hang: Ottlakán Renátó. Az előadás korrepetitora Iváncsó József. Produkciós vezető: Csasztvan Béla. A rendező asszisztense Bátori Erzsébet volt.
