Hegedűs Éva
Dr. Lipcsei Imre dékán szerint komoly gondok vannak a magyar iskolarendszerrel: digitalizált világban ugyanis nem lehet krétával írni a táblára, ezért sürgős változásokra lenne szükség. A mai Z generációnak kisebb mennyiségű és újragondolt információkat kellene átadni, mert ők már egy más világban szocializálódtak.
Sok egyéb felvetés mellett ezt a témát járta a körbe a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett konferencia, a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Karán. A Kérdések a pedagógiában alcímet viselő tudományos értekezlet megnyitójában dr. Lipcsei Imre emlékeztetett Széchenyi egykori nemes gesztusára, aki felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. A november 3-i dátumot a kései utókor a tudomány napjaként tartja számon.
– Nincs új a nevelés történetében, ma is a gyermek kíváncsiságára kell építeni – szögezte le álláspontját. De nagyon fontos az a John Holt pedagógus által megfogalmazott gondolat, hogy egy nagyon jó kedélyű, érdeklődő 5-6 éves óvodásból az iskola rövid időn belül visszahúzódó, félénk és frusztrált gyereket farag. Ezt mindenképpen át kellene értékelni. Nem szabad azt elvárni egy 6 éves gyerektől, aki a pszichológiai ismereteink szerint negyed óráig tud koncentrálni, hogy néhány hónappal később, az iskolapadban 45 percig tegye ezt, ráadásul egymást követően négy, öt, olykor hat órán keresztül.
A pedagógus szerint még inkább gyerekközpontú oktatásra van szükség, amelyben a gyermek több alkalmazható ismeretet kap. Ugyanakkor a tanároknak nagyobb teret kellene biztosítani az olyan újszerű módszerek bevezetésére, amelyek segítik fenntartani a diákok érdeklődését a tantárgy iránt, ezáltal nem kötelező tananyagként tekintenek az elsajátítandó ismeretekre.
A másik komoly problémát az értékvesztett világ jelenti. A közösen eltöltött idő helyét ugyanis egy virtuális tér vette át, a fiatalok „társas magányban” élik mindennapjaikat. Ezzel együtt egyre inkább háttérbe kerülnek a közös élmények és az egymás iránt érzett felelősségvállalás.
– Fontos, hogy legyen időnk beszélgetni. Azt tapaszaljuk, hogy a családokban egyre kevesebb idő jut erre, mert a média egészen más irányt mutat. Mindez kivetődik a pedagógus és a gyerekek, ill. a gyerekek közötti kapcsolatokra is. Ha ez megváltozna, a pedagógia is egy jobb irányt vehetne – fogalmazza meg korunk egyik alapvető dilemmáját.
A konferencia a kar hallgatóinak kulturális műsorával vette kezdetét, majd dr. Kozma Gábor rektor az oknyomozás pedagógiai gyakorlatába vezette be a hallgatóságot.
Petróczki Zoltán, a Békés Megyei Kormányhivatal főigazgatója hangsúlyozta, bár elsősorban a szervezet a hatékony közigazgatásért felelős, arra is törekszik, hogy előmozdítsa a megye gazdasági, társadalmi és kulturális életét. Egyetértett azzal a kijelentéssel, mely szerint hosszú távon a leggyümölcsözőbb befektetés az oktatás, amelynek legfőbb letéteményesei a pedagógusképző intézetek.
Hodálik Pál alpolgármester köszöntőjében rámutatott, a pedagógiát a leginkább a változás jellemezte az utóbbi évtizedekben. Jól példázza ezt egyetlen tanterem is, ahol az írásvetítő, a televízió és a legmodernebb kivetítő is megfér egymás mellett. A legfontosabb, hogy mind az eszközöket, mind a megszerzett ismeretek jól tudja a felnövekvő generáció hasznosítani. Ebben pedig nagy hangsúly jut a tudás közvetítőjének, a pedagógusnak is.
A szekcióüléseket megelőzően Szenczi Árpád, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja tartott előadást a „megértés” szerepéről a pedagógiai gyakorlatban, végül Lázár Zsolt esperes zárta le a plenáris ülést.
