Kint még sötétség honolt, de az Evangélikus Ótemplom belső terét meleg, vöröses-narancsos fény világította meg. November 30-án ismét orgonamuzsikára ébredhettek azok a szarvasiak, akik egy kicsit visszább tekerték az ébresztőórát. Varnus Xavért követően ugyanis Fassang László Liszt Ferenc-díjas orgonaművész szólaltatta meg a regisztereket, és hozott egy adventi improvizáció válogatást a folyamatosan szállingózó, egyre nagyobb számú érdeklődőknek.
A sorból első hallásra csak az utolsó zenemű lógott ki. Mint azonban kiderült, ezt nagyapja, Fassang Árpád komponálta, aki ’40-es években a településen tanított. Általa ő is különösen kötődik Szarvashoz, és örömmel mond igent a felkérésekre. Legutóbb pl. szinte napra pontosan két éve, 2014 decemberében járt a városban, amikor elsőként szólaltathatta meg a 210 esztendős, felújított orgonát.
– Annak idején nagyapám egészen biztosan ezeket a billentyűket nyomkodta, hiszen az orgona már akkor itt állt – nosztalgiázik a félórás lelki feltöltődés után. Nem mondanám a hangszert abszolút értelemben tökéletesnek, viszont vannak olyan tulajdonságai, apróbb hibái, amelyek nagyon érdekes zenei ötletekre adnak késztetést. Kicsit ahhoz lehetne hasonlítani ezt az érzést, mint amikor valaki egy tökéletes autóba beleül, és az autó rögtön engedelmeskedik. De az is lehet, hogy egy lóra pattan, és arra kell hagyatkoznia, hogy az állat mit akar, milyen tempóban indul el. És ha az ember meg tud bízni benne, akkor ezen a „lovon” is nagyon nagy élmény az utazás, ill. maga a játék.
Bevezetőjében elárulta, a tegnapi nap során egészen hajnal két óráig a templomban időzött, hogy rögzítse egy készülő lemez hanganyagát. A CD-n nemrég felújított orgonák szerepelnek, amelyeket Szilágyi Gyulával és Pétery Dórával felváltva szólaltatnak meg.
A zenét a Bibliával párhuzamba állítva elmondta, mint ahogyan a harmóniák sem nyernek értelmet disszonancia nélkül, éppúgy a karácsony sem képzelhető el a húsvét nélkül. Csak úgy tud egy feszültség megoldódni, ha átérezzük, és elegendő időt szentelünk neki.
– A kereszt szimbóluma azt is jelenti, hogy az a fény, az az energia, ami Jézusban jelenik meg a legteljesebben számunkra, nehezen talál befogadásra. Egy nagyon kedves pap barátom mondta egyszer, hogy a kereszt formában benne van ez a misztérium. Vagyis minél inkább közeledünk a vízszintes tengelyen egymáshoz, minél jobban meg tudunk nyílni, annál jobban közeledünk a függőlegeshez, vagyis Istenhez – hozott egy szemléletes hasonlatot arra a belső útra, amit mindenkinek végig kellene járnia.
Lázár Zsolt esperes reggeli gondolataiban egy tanmesét idézett. Ebben arra mutatott rá, hogy meg kell tanulnunk a hitetlen, negatív vélekedésektől távol tartanunk magunkat, és töretlenül bízni a sikerben. Ehhez a vezérvonalat a Jóisten adhatja meg, akitől mindig erőt meríthetünk.
Zárásként egy angyalkával ajándékozta meg a nap vendégét, majd a további alkalmakra hívta fel a figyelmet. Holnap reggel 7 órától többek között Sonkoly János és családja, pénteken pedig Litavszkyné dr. Simkovics Erzsébet gyógyszerész hív mindenkit egy lelki zarándokútra.
