A szokásokhoz híven, az év végére az idén is beiktattak egy disznótort a Csabacsűdiek Baráti Köre tagjai. A közösségi eseményre ismét Varga László portáján került sor. Reggel hét órakor fogtak a 185 kilós disznónak. Tíz órai ottjártunkkor már előrehaladott állapotban volt a munka. Ahhoz képest mindenképp, hogy az áldozat nem szaladgált már.
András Attila, lassan állandóra kinevezett ideiglenes csabacsűdi disznótori szóvivő elmondta, hogy az előkészületek, a fokhagymapucolás, a bélmosás, tüzelő előkészítése, ill. az edények elmosása még az előző nap estéjén történt meg, pontosabban elhúzódott úgy éjfél utánig.
– Bátorságot kellett szereznünk ahhoz, hogy a mai nap folyamán megfelelő minőségű munkát tudjunk végezni. Pszichésen fel kellett készíteni ezt a közösséget. Sikerült. Erdélyi barátaink is megérkeztek, őket vendégül láttuk, valamint felkészítettük őket arra, hogy mire számíthatnak a mai nap folyamán.
A farsangtól kezdve a falunapon, vagy a környékbeli településeken levő rendezvényeken főzéshez ebből a vágásból származó húsok biztosítják majd az alapanyagot.
– Az utazásokon is mindig szívesebben fogyasztja az ember a saját készítésű termékeket. Ha esetleg Erdélybe megyünk, a Királyhágónál ebből piknikelünk. Készítünk hurkát és a kolbászt. Ezek elengedhetetlenek, csakúgy mint a füstölt termékek, füstölt csülök, füstölt szalonna. Pörkölt alapanyagot is készítünk, amit az összejöveteleinken, a falunapokon felhasználunk.
Kolbászból 30-50 kiló között szoktak éves szinten tölteni, árulja el András Attila. Miután kevésnek találtuk, kijelentette, “ahogy az őseink is tették, amennyi van, annyit kell beosztanunk”.
Évről évre nekifutunk a kolbász fűszerezésének kérdésébe, de ismét falba ütköztünk. A csabacsűdi barátok nagyon őrzik a titkát, hogy miből mennyit adnak a húshoz.
– Saját recept és helyi szokások alapján az alapvető hét fűszert használjuk. Hogy mely az hét fűszer, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Közepes ízesítéssel készítjük a kolbászt, hogy aki a csípősen szereti, fogyaszt mellé valamilyen csípőset, vagy savanyúságot, akinek meg erős, több kenyeret eszik mellé.
A vágáson részt vettek Sztánáról érkezett vendégek is. Kilin Attilát kérdeztük, miben másabb az itteni disznótor, ill. az elkészített termékek, mint feléjük.
– Erdélyben is magyar ízvilág van, de az mégis egy másik tájegység, ott nem főznek ennyire csípősen. Én nagyon szeretem, persze ez ízlés dolga, mert ami nagyon csípős, azt ott sokan nem bírják. Ez is megszokás dolga, meg szeretni is kell. Én eddig mindent nagyon szerettem, amit a csabacsűdiek főztek. Imádom ezeket a pörkölteket.
Az erdélyi töltött káposzta is sokkal sápadtabb. Ott kását, a málélisztnél durvább kukoricadarát tesznek a töltött káposztába, amit apróra vágott füstölt hús és savanyú káposztába. Úgy is hívják, hogy kásás. A töltelékeket sokkal kisebbre hajtják, mint felénk szokás, árulta el.
Majd kétórás ott tartózkodásunk alatt látványos előrelépés nem mutatkozott, de ezek az alkalmak nem is a kapkodásról szólnak, hanem az összetartozásról.
