Petya, győzni fogsz!

Ezt az üzenetet küldte téren és időn át Medvegy Pálné, a Szlovák Általános Iskola korábbi igazgatónője egykori diákjának, Szklenár Péternek, vagy ahogyan mindenki ismeri, Petyának. A korábbi szlovákos diáknak ugyanis ezekben a hónapokban minden támogatásra és lelki megerősítésre szüksége van. Alig néhány hónapja, szeptember elején rosszindulatú rákos betegséget diagnosztizáltak a 17 éves fiúnál, ami azonnal kórházi kezelést és állandó megfigyelést jelentett. Az iparkodó, melegszívű és rendkívül szerény középiskolás élete fenekestül felfordult. A gondtalan hétköznapokat felváltotta a kemoterápia és a gyógyszeres kezelések, a dolgozatok helyett pedig a legnagyobb aggodalommal a vizsgálati eredményekre tekint, amelynek értékeitől a hétvégi hazautazás lehetősége függ.

– Az én életem is teljes mértékben megváltozott. Feladtam a munkám, a párom és a családom is kevesebbet látom. De tudom, hogy most mellette kell lennem, és erősnek kell maradnom, ez a legfontosabb – árulja el könnyeivel küszködve Szklenárné Szloszjar Krisztina, Péter édesanyja.
A legnagyobb anyagi terhet az utazás, a gyógyszerek és a család létfenntartása jelentette, amit idővel – be kellett látniuk – egyedül nem tudtak volna megoldani. Szerencsére nem is kellett. A néma segélykiáltásra megmozdult Szarvas, köztük elsőként Péter alma matere. A Szlovák Iskoláért és Óvodáért Alapítvány vezetőjének, Tomasovszkiné Dányi Csillának az ötletéből kiindulva egy jótékonysági est körvonalazódott, amelynek teljes bevételét a család megsegítésére fordítják.

Alig egy hónappal később, december 7-én délután szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni a Cervinus Teátrumban. Az első ránézésre iskolai rendezvénynek tűnő megmozdulás mögé pillantva gyorsan kiderült, hogy sokakat nem gyermekük szereplése hozott el, hanem kortól és nemtől függetlenül a segíteni akarás vezérelt. A kulturális műsor az előcsarnokban vásárral egészült ki. Szülők, pedagógusok és gyermekek munkáiból válogathattak az érkezők, hogy ily módon is hozzájárulnak a végösszeg gyarapodásához.

– A kollégáim teljes mellszélességgel támogatták a kezdeményezést, és a volt tanítványok is mellénk álltak – emlékszik vissza az első lépésekre az alapítvány elnöke. Könnyeket csalt a szemembe, hogy még szinte végig sem mondtam a történetet, azonnal igent mondtak a részvételre. Olyan gyerekek is felléptek ma este, akik nem is jártak a mi intézményünkbe, ami számomra példaértékű.

A két órás gálaműsor a Vajda Band produkciójával vette kezdetét, a köszöntőket követően pedig Brachna Irén Szabó Lőrinc örökérvényű sorait, az Ima a gyermekekért verset szavalta el. Az est során mindenki önmagából adott egy keveset: a humor, az osztálytánc, a hip-hop, a musical és a könnyűzene is megjelent. Ez utóbbit a gimnazistákból álló Flyers zenekar képviselte, akik Petya kortársaként méginkább azt üzenték: veled vagyunk. Zárásként az iskola pedagógusokkal kiegészült énekkara Leonard Cohan mindenkit megérintő dallamát, a Hallalujat énekelték, ezúttal magyar nyelven.

– Időben észrevettük, ezért gyógyítható a betegség. Erős a szíve, bírni fogja. Muszáj, hogy bírja. Hosszú, mintegy kétéves folyamat lesz, de végig kell csinálnunk. Bizakodóak vagyunk. Tudom, hogy meg fog gyógyulni. Egyszer nem láttam sírni az elmúlt hónapokban, sőt, ő szólt rám egyszer, amikor sírni látott. Nagyon sokat jelent ez az összefogás a számunkra, enélkül nem is tudnánk végigcsinálni – önti ki a szívét a kis beteg édesanyja, aki az első sorból nézte végig a műsoros estet.

A sorok között volt osztálytársai, köztük legjobb barátja is érzelmeivel birkózva hallgatta a szívmelengető műsorszámokat. Dávidot sorsszerű kapocs fűzi Petyához, hiszen a szüleik egymás melletti kórházi ágyon feküdtek születésükkor. A barátság az óvodás évekre nyúlik vissza, azóta pedig jóban-rosszban számíthatnak egymásra.

– Édesanyja után engem hívott fel először, amikor megtudta a hírt. Bevallom, először engem is sokkoltak a történtek, de azóta próbálom biztatni, és mellette lenni, amikor csak tudok – mondja a tinédzser, aki büszkén vallja magát Péter legjobb barátjának.

Az est után az édesanya együttérző tekintetek gyűrűjébe került, akik sokáig faggatták még fia jelenlegi állapotáról és kilátásairól. Ő maga szerényen és elérzékenyülve vette tudomásul, hogy nincs egyedül. Ezt erősíti az is, hogy pénteken Péter középiskolája, a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium szervez karitatív megmozdulást, megkönnyítve ezzel a család anyagi terheit.

A karácsonyfa előtt beszélgetve végül csak annyit mondott, egyetlen kívánsága van csupán: hogy fia mihamarabb meggyógyuljon, és néhány hét múlva otthon, családi körben tölthesse a hit, a remény és a szeretet ünnepét.

Tekintse meg galériánkat!