55 kilométer volt a leghosszabb táv, amit leúsztak a szarvasi Luca-napi 24 órás távúszások eddigi történetében. Dr. Rentka László csúcsát adta át a múltnak Molnár Gergő szombaton 16 órakor.
A tizenegyedikes vajdásnak az 56 a kedvenc száma, úgy gondolta, megússza. Kilométerekben. Az egészen pontosan annyi, mint Szarvas és Szolnok belvárosa között a távolság közúton. Az körülbelül annyi, mintha a Szent István parktól elúsznánk az Arborétum előtti kanyarig, ott megfordulnánk, és visszaúsznánk a kiindulási pontig, és ezt megcsinálnánk HUSZONNYOLCSZOR 24 óra alatt. A medencében sem sokkal vidámabb a képlet: 2240-szer kell átúszni a két távolabb levő fal között.
Gergő már másfél, két hónappal előtte elkezdett tudatosan készülni rá. Két éve 33,5, tavaly 42,5 kilométert úszott, így nem a teljesen ismeretlenbe ugrott fejest. Rengeteget evett rizses, zsíros magvas dolgokat, húst, halat, hogy tartalékot tudjon felhalmozni, árulta el. A vízből kiszállva joghurtos, tojásos dolgokat evett kalóriapótlásként.
– Nehéz volt, az tény. Három kilót fogytam. Azt éreztem, hogy lázas vagyok. Annyira be volt gyulladva mindenem, hogy alig tudtam pólót felvenni – mondta szerdán délután, amikor a medence partján találkoztunk, ahová már úgy jött, hogy utána részt vesz Zalán Csaba edzésén. A száradástól számított 96 órán belül.
Érezte, hogy egyre forróbb a teste, fázott, a fájdalom meg fokozatosan jött. Akkor már nyolc órája volt a vízben. A taktikájáról elárulta, hogy a táv felét igyekezett lenyomni az idő első harmadában. Harmincat sikerült, közben keveseket pihent. Az elején még tudott 4,5 kilométereket óránként, de a végén is ment neki a 4. Végig gyorsban, végig bukófordulókkal. Öt kilométerenként szállt ki tíz percekre, negyedórára.
Akkor megint egy kis matek. Az olimpiai hosszútávúszó számot úgy találták ki, hogy nagyjából a maratoni futás idejével megegyező hosszúságú, kb. két órányi vízi élményt nyújtson. Risztov Éva 1:57:38,6-tal nyerte 2012-ben, ami olyan 5 km/órának felel meg. Gergő 4,5-et tudott az elején, azaz maximum egy kilométert kapott volna 2012 női olimpiai bajnokától a saját számában egy koedukált versenyen.
Edzésekre az időhiány miatt alig, versenyekre egyáltalán nem tud járni, de úgy gondolta, hogy legalább itt kiússza magát. Úgy tűnik, sikerült, mert arra a kérdésre, hogy jövőre is nekifut-e, a következőt válaszolta:
– Jönni, jönni fogok, de rekordot nem akarok úszni. Hosszabb távot nem nagyon akarok, de olyan harmincat lehet.
Mert az rövid, feltételezzük. A felkészülés során nyolc kilométereket úszott, de az utolsó két hétben talán háromszor sikerült az uszodába eljutnia, de ennek ellenére azt állítja, fejben nehezebb volt, mint testileg.
– Éjjel 2-3 óra körül már nagyon aludtam volna. Ha öt percre leültem, már csukódott a szemem. Muszáj volt mozognom, sétálnom, vagy bármit, mert nem tudtam ébren maradni.
Aztán sikerült kibírnia, 24 órát végig ébren volt. Szülőként sem könnyű végig nézni, amikor az ember gyereke a biológiai határait feszegeti. Igaz, a végén kiderül, hogy az a biológiai határ még odébb van, de a szülők testének fele aggódásból van gyúrva.
– Szüleim végig itt voltak velem a lelátón. Végig figyeltek, váltogatták egymást, hogyha kell valami étel, ital, azonnal tudjanak nekem adni, vagy ha valami baj van, azonnal tudjanak segíteni – mondta Gergő a beszélgetés végén.
Rentka László jövőre 60 éves lesz, ezzel a lendülettel beígért egy hatvanast. Most 35 kilométert úszott. Azért az nagy könnyebbség volt, hogy nem vette fel a kesztyűt az egyébként nagyon sportszerű szemész, aki mindig nagyon figyelt a csúcsaival próbálkozó fiatalokra.