Minszk lemondta, Moszkva megpályázta, de nem kapta meg, így utolsó pillanatban a beugró Pécs lett a nyerő a Standard táncok Formációs világbajnokságának megrendezésére. Magyarországot két csapat, a szentesi Szilver TSE és az Adria-Szigó KTSE képviselte. Előbbiben két szarvasi hölgy, Makan Zsuzsi és Melis Betta is táncol.
A két szarvasi táncost kérdeztük életük, pontosabban eddigi életük versenyéről.
– Nagyon sok munka kellett ahhoz, hogy egyáltalán észre vegyenek bennünket, hogy mi, magyarok is itt vagyunk – kezdte Zsuzsi.
Örök hetedikek voltak, mondják a táncosok. Már egy kicsit a kedvüket szegte, hogy eddig sohasem sikerült bejutni a döntőbe, a legjobb hat közé. Ahogy az összes olyan sportban, amiben a szubjektív faktor pontszámban is játszik, mindig vitatható az eredmény, elég ha csak a Regőczy Krisztina-Sallai András jégtáncpáros örök második helyére gondolunk.
Az idén 13 tánccsoport indult. Egy csapat nyolc párból, plusz egy pót párból áll. Az elődöntőből 10 jutott a középdöntőbe, majd onnan a legjobb féltucat a fináléba. Igaz, a többszöri helyszínmódosítást több csapat sem bírta követni repülőjeggyel, így ők otthon maradtak, de a formációs táncokban a valakik az oroszok és a németek. Mindkét nemzet két-két csapattal indult. Ők a papírforma szerint be is jutottak a hatok közé. Elsőként túljutva megugorhatatlannak tűnő korláton jutott a döntőbe a Szilver a Magyar virtus (Hungarian spirit) című koreográfiájával, ill. osonópályán egy holland csapat.
– Sokban hozzájárult, hogy annak az orosz csapatnak az edzőjével, Aleksey Litvinovval dolgoztunk most, akik az elsők lettek. Ő mindenben segített. A koreográfiát is a mi edzőnkkel közösen állította össze – mondja Betta. – A ruhától kezdve a zenén át mindenben segített.
A ruha külön fejezetet érdemelne. Kézi hímzésű kalocsai minta van rajta. Már az sem volt kis feladat, hogy a környező településeken a hímző szakköröket, idősebb kézimunkázó néniket megtalálják, akik hajlandóak voltak ennyi idő alatt elkészíteni a ruhadíszeket. Még ennek a tervei is Oroszországból érkeztek. Sokan állítják, hogy a világbajnokságon ez volt a legszebb ruha. És ez csak a ruha. A smink és a haj is onnan érkezett, de még a fiúknak is videoüzenetben jött a séró.
Az orosz edző olyan szintig elment, hogy Pesten előadásokra járt, hogy milyen lépések vannak a magyar táncokban. Az őszi szezonban háromszor is eljött Szentesre, volt, hogy egy hétre is edzéseket tartani. Az ettől eltérő időben az edzőjükkel, László Csabával és az egyesület vezetőjével Szatmári-Nagy Szilviával volt állandó kapcsolatban. Volt olyan, hogy a saját orosz együttesével táncoltatta le, hogy mit szeretne látni, vette fel és küldte el a szilvereseknek. A két táncos bevallotta, hogy a közös munka kezdetén Alex sokkal lelkesebb volt mint ők, de a csapat megpróbálta bizonyítani, hogy ha ő ennyi munkát fektet beléjük, akkor megfeleljenek az elvárásainak.
Arra a kérdésre, hogy a koreográfia miben volt másabb a korábbiaktól, kapok egy kis gyorstalpalót. Eszerint a tánc eme elemére rengeteg szabály van felállítva. Az egyik, hogy a bevonuló és a finálé nélkül öt és fél percnek kell lennie a fő résznek. Ennyi idő alatt minden standard táncnak szerepelnie kell, angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow fox, quick step. A stílusokat akármilyen sorrendben lehet váltogatni, tetszés szerinti sűrűséggel. Annál nehezebb és “több pontot is ér” egy koreográfia, minél többször történik benne stílusváltás, több térformaelemet használnak, mindezt gyorsan. A szilveresek 15-20 másodpercenként műfajt váltottak.
A pontokat négy szempont alapján osztják: a zeneiség, a team skill, azaz a csapaton belüli összhang, koreográfia és a technikai előadás. 12 pontozó van. Közülük hatan oldalról nézik a produkciót, hat pedig felülről, hogy a térformációkat lássa.
– Mi úgy éreztük, hogy magasabb szintre léptünk. Minden más volt. A koreográfia összetétele, az edzések mennyisége, minősége, a hozzáállásunk. Tavaly kezdtünk el Alexszel dolgozni. Nagyon sokat segített a hozzáállásunk megváltoztatásában. Addig heti egyszer jöttünk össze edzeni, jártunk versenyekre, de nem vettük ennyire komolyan – emlékszik vissza a közös munka kezdeteire Betta.
– Most azért már jó pár hete csak ez forgott a fejünkben. Nagyon sokat edzettünk heti szinten, sokkal többet, mint eddig. Sokkal nehezebb a koreográfia, sokkal nagyobb erőnlét kell. Nekünk a legnehezebb az volt, hogy bírjuk erőnlétileg. Nagyon gyors minden, sokkal gyorsabb volt, mint az eddigiek. Forgás, lépés, térváltás nagyon sok volt. Fel kellett mindenkinek zárkózni és össze kellett kapni magunkat ahhoz, hogy sikerüljön letáncolni.
Az elérhető 40 pontból 31,42 értek el. Alig négy tizedre maradtak le a harmadik mögött.
A Standard táncok Formációs világbajnokságának végeredménye így nézett ki:
1. Vera (Oroszország)
2. Braunschweiger TSC e.V. (Németország)
3. DSV Dance Impression (Hollandia)
4. Szilver TSE (Magyarország)
5. TSC Schwarz-Gold Göttingen (Németország)
6. Olympia (Oroszország)
…
7. Adria-Szigó KTSE (Magyarország)
Most mindenki nagyon lelkes és folytatni akarja. Úgy érezik, hogy sohasem volt ennyire összetartó és lelkes a csapatuk, ami nagyon jó technikai színvonalra jött fel.
Eddig, amikor lement a verseny, következett egy hosszabb szünet, és csak a verseny közeledtével kezdték újra az érdemi munkát. Ez most megváltozott, nem szeretnének rövid időszakot sem kihagyni.
Mondják, egy koreográfiát háromszor lehet előadni nagy versenyen. Ezek közül nem az első szokott a legjobb lenni, mert idő kell neki, hogy kiforrja magát. Akik előttük végeztek – az oroszok kivételével – már harmadik éve adták elő ugyanazt, szóval itt még van lélektani tartalék, pláne úgy, hogy csak november elejére készült el. Mindent megtettek, hogy tudjanak élni a vissza nem térő eséllyel, minden nap edzettek, amikor csak lehetett, legyen az akár vasárnap este is.
– Nagyon örültünk annak, hogy magyaros a koreográfiánk és hogy Magyarországon adhattuk elő. Nagyon nagy véletlen, hogy ez így sikerült. Nem tudjuk, mikor lehet megint Magyarországon világbajnokság, ez egy kivételes pillanat volt számunkra – jelentette ki Zsuzsi. – Most már mindenképpen magabiztosabbak leszünk. Eddig szerintem az volt a legnagyobb bajunk, hogy nem hittük el, hogy ott lehetünk a döntőben, és kicsit úgy is táncoltunk, hogy nem hittük el, hogy jók vagyunk.
A magyar bajnokság január-február fordulóján lesz, a következő világbajnokság pedig egy év múlva Németországban.
