Két hete készültek erre a napra, mondta Jónásné Krajcsovicz Ágnes, a siratói idősek klubjának munkatársa szerdai karácsonyi rendezvényük előtt. Ez a harmadik karácsonyuk itt, így nyugodtan mondhatják, hogy már hagyomány lett a Margaréta Klub életében. Annak ellenére, hogy a helyiséget karácsonyi partihoz díszítették fel, a vidámság helyett ezúttal inkább a könnyeké volt a főszerep.
– A klubtagok és a Körös-szögi Kistérség felajánlásával tudtuk megvalósítani rendezvényünket. Főztünk, bejglit sütöttünk és Szklenár Petikének gyűjtöttünk kupakokat, adományt. Ezt szeretnénk most átadni a családnak egy meghitt kis szeretetteljes ünnepség keretében – árulta el Jónásné Krajcsovicz Ágnes.
Pentaller Attila evangélikus lelkész rövid istentisztelete közben megemlékezett a közelmúltban, egy hét különbséggel elhunyt testvérekről, Káposzta Jánosnéról és Simon Jánosnéról, akiknek a hiányát máris nagyon érzi a klub közössége.
Sajnos a szomorúságnak és a könnyeknek ezzel még nem volt vége, ugyanis Szklenár Petinek a nagyszülei is a siratói klub tagjai.
– A Szklenár nagyszülők itt klubtagok nálunk, és a Petike sokat látogatott bennünket nyaranta, amikor többnapos gyereknapokat is tartottunk. Úgy gondoltuk, kötelességünk segíteni ahol tudunk. Először jött a kupakgyűjtés, aztán a klubtagok kérésére egy doboz is kihelyezésre került, és abba is gyűlt valamennyi, nem tudjuk, mennyi. Meghívtuk a családot, hogy átadhassuk nekik így, karácsony alkalmából. Reméljük, hogy egy kis segítséget tudunk nyújtani ebben a nehéz helyzetben nekik – mondta Harmatiné Nagy Erzsébet.
A segítséget Peti édesapja köszönte meg a család nevében, miközben szem ismét nem maradt szárazon.
– A segítségnél nem feltétlenül az anyagiakra gondolok, hanem arra, amit az egybegyűltek ereje tud nyújtani, mert tényleg ez a legfontosabb Petinek is és nekünk, hozzátartozóknak is. Nagyon sok erőre van szükségünk ahhoz, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Bizakodnunk kell, mert ez a legfontosabb Petinek is illetve nekünk is – mondta Szklenár Péter. – Bízunk abban, hogy egy kis idő múlva személyesen ő tudja majd megköszönni a segítséget, és mindenkinek ez lesz a legnagyobb öröm.
Közben megérkeztek Szarvas Város Barátainak Körének tagjai, akik köszönetet jöttek mondani a siratóiaknak, akik tizenkettedik éve megrendezett jótékonysági vásárárukra karácsonyi asztali díszeket készítettek, és nagyon sok felajánlás, házi készítésű savanyúság, befőtt, lekvár, tartós élelmiszer érkezett tőlük.
– Úgy gondolom, hogy a civilség az, ami még összefoghatja az embereket, és szívből, őszintén tud dolgozni azért, hogy ezek a jótét dolgok megvalósuljanak, hiszen tényleg tapasztaljuk, hogy adni jó. Mindig mondom, hogy én jobban szeretek adni mint kapni, mert örömet okoz…belülről – Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna könnyeivel küszködve.
Szarvas Város Barátainak Köre október 27-e óta készült a jótékonysági vásárra, aminek a bevételét úgy szokták elosztani, hogy jusson mindenkinek, a húsz kiválasztott egyedül élőn kívül támogatni tudják a szociális intézmények lakóit is. Ahhoz, hogy a karácsonyi segítség, ajándék jó helyre kerüljön, segítséget szoktak kérni az ellátó intézményektől.
– Igyekeztünk a világ legnagyobb lábasát megvenni. Én nem is gondoltam, hogy lábasból van ekkora, mint amekkorát hoztunk, de sikerült megtalálni a lányoknak. Nagyon sok örömet kívánok, főzzetek benne finomakat! – kívánta a kör elnöke.
A siratói klubban négyen kaptak csomagot tőlük. Egyikük Szklenár Györgyné, Peti nagymamája volt, aki mint mondta, nagyon megörült neki.
– Nagyon meglepődtem, és nagyon meg is örültem, neki mert lelkileg is nagyon kivagyok a kis unokám miatt – tette hozzá könnyeit törölgetve.
Az ebédhez közeledve mintha kicsit fogytak volna a könnyek. Az idén palóc leves, Stefánia szelet és hagymás törtkrumpli készült az ünnep alkalmából, amihez a klubtagok házi savanyúsággal és bejglivel járultak hozzá.
