A Valahol Európában című musicalben tizenkilenc gyermekszereplő játszott, és mindannyian méltó társai voltak a felnőtt művészeknek. Végig fegyelmezetten összpontosítottak és láthatóan örömet okozott számukra a színpadi lét, pedig a próbaidőszak nem volt könnyű számukra, mert az iskola mellett délután és este próbáltak. Laurinyecz Szilveszter Kétsopronyban, Kiss Viktória Szentesen él, Uhrin Dóra Mezőberénybe jár iskolába.
A november 17-i első előadás után beszélgettem, a Kuksit alakító Laurinyecz Szilveszterrel, a Pötyit játszó Mester Dórával, a Balerinát eltáncoló Kiss Viktóriával és Uhrin Dórával, aki a gyerekek egyike volt.
„Föld anya, ég anya, szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni.”
G.E.: Miért jelentkeztél a felhívásra?
L.Sz.: Engem kiválasztottak egy szlovák szavalón…
M.D.: Azért, mert már szerepeltem egy ilyen darabban – a Csodaszarvasban –, nagyon szerettem, és úgy éreztem szívesen játszanék még egyszer.
K.V.: Kiskorom óta énekelek, én az éneklés miatt jelentkeztem elsősorban.
U.D.: Én színész szeretnék majd lenni később, és ez egy jó lehetőség erre.
G.E.: Hogy telt a próbaidőszak?
U.D.: Hú, hát elég fárasztó volt. Az elején még nem, de most a főpróbahéten igen, amikor reggel is és este is sokáig próba volt, úgyhogy elég fárasztó volt, de megérte!
K.V.: Nekem is nagyon fárasztó volt, főleg ez az utolsó egy hét.
L.Sz.: Fárasztó volt, kivéve az elejét, mert az elején csak olvasópróba, meg tánc volt, most meg este is próba, reggel is próba.
M.D.: Voltak táncpróbák, volt korrepetició, meg amikor jeleneteket próbáltunk. A végére nagyon fárasztó lett, de nagyon jól éreztem magam.
G.E.: Milyen volt az első hónap, amikor csak ti gyerekek próbáltatok?
M.D.: Az iskola mellett még próbára is jártunk, ez nem volt könnyű.
L.Sz.: Nekem könnyű volt, ismerkedtünk.
K.V.: Nagyon kemény volt, főleg a táncpróbák miatt – nekem a táncba kellett a legjobban belerázódnom –, de a jeleneteket is nagyon szerettem. Igazából nagyon tetszett.
U.D.: Mezőberényben járok iskolába, így nehéz volt, naponta utazni, hogy a suliban se maradjak le. De elhagytam több korrepetíciót és a táncpróbát, mert alapból táncolok.
G.E.: Nagyon fegyelmezettek voltatok…
M.D.: Hát igyekszünk – bár nem mindig sikerült.
K.V.: Nekem a fegyelemmel nem volt gondom, inkább a kicsiket „fegyelmeztük”, ami kisebb-nagyobb sikerrel be is jött.
U.D.: Inkább akkor voltunk fegyelmezetlenek, amikor fáradtak voltunk, és nem tudtunk koncentrálni.
G.E.: Mit gondoltok a darabról, mennyire érint, érintett meg benneteket? Szilveszter még kicsi, de ti már nagyobbak vagytok…
U.D.: Vannak benne olyan részek, amikor – például a második felvonás záró jelenetét próbáltuk – a legfájdalmasabb jelenet, amikor Kuksit elsiratjuk –, akkor nagyon sokat sírtunk, és mindig mondtuk: hogy csak ne azt a jelenet próbáljuk, mert annak a vége sírás, és eleinte abba sem tudtuk hagyni, annyira megérintett.
K.V.: Szerintem az, hogy kit hogyan érint, nem korfüggő, a kicsik is ugyanúgy sírtak, és ők is hasonlóan élték ezt meg. Nálam nem volt még olyan alkalom, hogy ne sírtam volna.
M.D.: Arról szól, hogy háború van és Kuksi meghal –, nagyon sokat sírtunk.
G.E.: Szilveszter, te hogyan élted meg?
L.Sz.: Hát egyszer sírtam, aztán már csak könnyeztem.
G.E.: Színészekkel dolgoztatok együtt, milyen volt a kapcsolat?
K.V.: Mindenkit szerettem, közel állnak hozzám. Jó volt velük, mert nagyon aranyosak, segítőkészek – tényleg sokat segítettek beállítani a jeleneteket, hogy mit miért, hogyan csináljuk. Sokat segítettek tanácsaikkal.
U.D.: Szerintem nagyon közvetlenek. Az elején még mindenki tartott tőlük, hogy milyen lesz az együttműködés, mert úgy volt, hogy az első hónapban, csak mi gyerekek voltunk. Jött október, féltünk, hogy mi lesz, de igazából nagyon jó viszony alakult ki, mert mindig mindenben segítettek, tanácsot adtak. Próbán kívül is sokat beszélgettünk. Nagyon jó volt a kapcsolatunk.
M.D.: Nagyon segítőkészek. Úgy tekintettek ránk, mint színészre, pedig nem vagyunk azok. Segítőkészek, jó tanácsokat adnak, kedvesek. S igen, vannak nagyon vicces pillanatok is…
L.Sz.: Van, akit már ismertem, mert voltak Kétsopronyban gyerekfoglalkozáson.
G.E.: Mit szóltok a sikerhez?
U.D.: Jó volt, hogy ekkora sikere volt, és állva tapsoltak. Sok gyermek eljött, az osztálytársak, ismerősök. Szembeállni a közönséggel, akik tapsolnak, és fel is állnak, nagyon nagy élmény volt. Éreztem a sikert.
K.V.: Engem is nagyon megérintett, hogy állva tapsoltak, hát megérte a rengeteg próba, a sok gyakorlás.
L.Sz.: Annyira örültem, hogy most nem tudnék mondani semmit.
M.D.: Én az előadás elején már elengedtem magam, csak játszottam. A végén nagyon jó érzés volt, amikor mindenki tapsolt, ujjongott, a taps mindent kárpótolt.
G.E.: Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok nektek!
A Valahol Európában című darab következő előadása 2016. december 28-án 18 órától tekinthető meg a Cervinus Teátrumban.
Fotó: Babák Zoltán
