Egy átlagos hétköznap délután. Mínusz 7 fok. Kutya hideg, ahogy mondani szokták. Ez talán azt is jelenthetné, hogy ilyenkor a négylábúakra is jobban odafigyelnek, a ház egyik védett zuga, esetleg bélelt ól nyújt számukra menedéket. Sajnos kivételek is bőven akadnak. Glóriára, egy barátságos boxerre és két kistestű keverékre néhány nappal ezelőtt talált rá a Szarvas Kóbor és Elveszett Kutyáiért Állatvédő Egyesület, az egyik bekötőútnál. Szinte a huszonnegyedik órában, hiszen másnap reggelre már mínusz 20 fokot ígért a meteorológia.
Ilyen és hasonló esetekről tucatszám tudnának beszámolni a civil szervezet tagjai. Bár már korábban is azonnali lépéseket tettek, és eljuttatták őket ideiglenes befogadó helyükre, ezt követően azonban sajnos kevés beleszólásuk volt sorsuk alakulásába. A működtetést ugyanis a Szarvasi Komép Városgazdálkodási Nonprofit Kft. végezte, az állatbarátoknak pedig mindössze heti néhány óra sétáltatásra szánt idő és az örökös gazdikeresés jutott. Január 1-től mindez gyökeresen megváltozott.
– Az egyesület 2013 ősze óta, a Komép Kft.-vel kötött együttműködési megállapodás révén kezdett kijárni a telepre. Az elmúlt három évben érlelődött meg bennünk az a gondolat, hogy átvegyük a működtetést. Úgy érzem, talán sikeresebben tudnánk pályázni, ill. különböző forrásokat mozgósítani erre a célra, és bízom benne, hogy meg tudjuk szerezni a megfelelő engedélyeket ahhoz, hogy legálisan folytassuk ezt a tevékenységet – újságolja az örömhírt Kozák Réka, az egyesület elnöke.
Sajnos az elmúlt időszakban több negatív tapasztalatuk is volt, amin ugyancsak változtatni szeretnének. Előfordult, hogy ivaros és chip nélküli állatokat fogadtak örökbe, és arra is volt példa, hogy a leendő gazdi és a kutya személyiségjegyei egyáltalán nem illettek össze, ami azt eredményezte, hogy a kis kedvenc rövid időn belül visszakerült menedékszállására.
Közben Réka bevezet a szociális helyiségbe, ahol a pattogó tűz körül négy-öt kutyus foglal helyet. Ők a betegek, a napokban talált és a szabadon élők közül kerülnek ki, és ki ugrálva, ki pedig farkcsóválva vagy „kutyapuszival” fejezi ki háláját megmentőjének.
– A környéken élők nagyon gyakran visszaélnek a teleppel. Nem egyszer találtunk a kerítésnél kikötve kutyusokat, de az sem ritka, hogy egy kitalált történetet próbálnak elhitetni velünk. Azt remélik, hogy majd az állatvédő megoldja a helyzetet, ő pedig mossa kezeit – mesél az elmúlt évek sajnálatos eseteiről Varga Sára, aki januártól közfoglalkoztatottként látja el az állatokat.
Korábban évekig önkéntesként dolgozott, de a megváltozott helyzet miatt másodmagával már munkatársként segítheti a nemes célok megvalósítását. Minden nap takarít, etet és sétáltat, részt vállal a kutyák szocializációjában, ill. megadja nekik azt a gondoskodást, amit mindeddig nélkülözniük kellett.
Az ünnepek elmúlta sajnos a telep telítettségén is érezteti hatását. Míg ugyanis karácsony előtt az egyik kennelsor üresen tátongott, a másik pedig igencsak foghíjas volt, addig az újév teltházzal fogadta őket. Összesen tehát 32 eb gondozását kell ellátniuk, és mint mondják, kevés olyan hét van, amikor nem érkeznének újabb vendégek.
Az önkéntesek azonban a legkeményebb hidegben sem tétlenkedtek. A többnapos takarítási munkát és a tereprendezést követően téliesített, szalmával bélelt szállásokat alakítottak ki a négylábú lakók számára, mostanra pedig már körvonalazódik a mindennapi rutin.
A közeljövőben néhány szobai kennelt szeretnének építeni, amelyekhez olyan hegeszteni tudó ezermesterek jelentkezését várják. Mindemellett keresik a pályázati lehetőségeket is, hogy 21. századi körülményeknek megfelelővé tegyék a kültéri férőhelyeket.
Bár lassan már sötétedik, Réka és Sára még tesz egy kört, hogy vizet öntsenek a befagyott tálkákba, és néhány simogatással búcsút vegyenek a nagycsaládtól. Köztük olyanoktól is, akik reményeik szerint hamarosan odaadó, szerető gazdira találnak.
