Egy igazán élménydús sítábor vette kezdetét január 30-án, melynek célpontja a romániai aranyosi síterep. Aranyos, (román nevén Arieseni) a magyar-román határtól mintegy 130 km-re található. Két, viszonylag hóbiztos pályarendszer található itt, ahol mindenki megtalálja a tudásszintjének megfelelő síelési lehetőséget.
Az első nap az utazással és a szállás elfoglalásával telt. A helyben elfogyasztott bőséges, háromfogásos vacsora után, melyet a szállásadónk maga készített el számunkra, birtokba vettük a földszinten található melegvizes medencét, melynek akkora sikere volt, hogy néhányan kilátásba helyezték, talán ki se szállnak belőle négy napig.
Másnap reggel a jóízűen elfogyasztott, laktató reggeli után ragyogó napsütésben kelt útra az izgatott csapat a pályák felé, ahol tökéletes minőségű, jól síelhető hótakaró fogadott minket. A bemelegítés, majd a síbakancs felvételével és a léc felcsatolásával járó nehézségek leküzdése után, megkezdődött a tanulók sítudásának felmérése, melynek alapján három csoportba osztottuk be őket: kezdő, haladó, profi. A síelni tudók néhány fellépegetős lecsúszást követően „Gulya bácsival” máris a tárcsás felvonók felé vették az irányt, mi pedig megkezdtük a kezdők oktatását, amely a vártnál sokkal gyorsabban ment, olyannyira, hogy két óra gyakorlatozás után már őket is felsorakoztattuk a felvonókhoz. A pálya kedvező adottságai lehetővé teszik, hogy a felénél kiszállva a felvonóból, lankás terepen gyakorolhassanak a kezdők, mert csak innen emelkedik meredekebben. A gyerekek kitartásának és tudásvágyának eredményeképpen a nap végére már mindenki biztonsággal és széles vigyorral az arcán siklott lefelé. A szálláson a vacsora után ismét fürdőzés következett, de ez a síeléstől kimerülten ezúttal már sokkal csendesebben az élmények boldog megvitatásával telt.
A következő délelőtt az előző napihoz hasonlóan három csoportban síeltünk, majd délután átmentünk a körülbelül 200 méterre lévő másik síterepre, Zengőkőre, amely egy 1880 m hosszú pályarendszer. Itt is mindenki számára megfelelő síterep áll rendelkezésre, hisz a pálya közepétől három ágra szakadva különböző nehézségi fokú pályák következnek, így mind a három csoport megtalálta a kedvére valót. Itt már ülőliftes felvonók visznek fel a hegyre, amelyről fantasztikus kilátás nyílik a Bihar-hegységre. Ha pihenésre vágytunk, betértünk a pálya aljánál lévő büfébe egy üdítőre, vagy valami harapnivalóra. Erre azonban nem sokszor került sor, mert a gyerekekkel leérve rögtön felhangzott valaki szájából a kérdés: Megyünk még egyet?
A hátralévő napokon teljesen besíeltük ezt a két pályarendszer és egyszer csak arra eszméltünk, hogy eggyé forrt a három csoport és mindannyian együtt haladva élvezzük a siklást. Az utolsó nap délutánján, miután nagy nehezen összeszedtük a csapatot és mindenki lesíelte a sokadik utolsó körét, 16 órakor elindultunk hazafelé.
Úgy gondolom, hogy ez az öt nap mindenki számára felejthetetlen élményeket nyújtott, és… a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek és a „suli folyosós” élménybeszámolók.
Gulyásné Dékán Klára testnevelő, táborvezető
